Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Érzelem, élet és -mód a családban - Lukács Anikó: Fogyasztás és mindennapok. Budapesten, a II. világháború első éveiben, családi iratok tükrében
alapvetően megváltoztató ostromig): Balthazárék 1944 márciusában légvédelmi tagdíjat fizettek; számos segélyakcióban, gyűjtésben vettek részt (pl. 1942. február 28. füsttelen nap 1, 1942. június 16.: hősi sír 1, 1943. február 1. Horthyné 20, 1944. február 1.: Fm. Asszony segélyakció 12 pengő); és talán az 1942 áprilisában beszerzett kékpapír és rajzszeg is a háborúra utal, valószínűleg az elsötétítéshez volt rájuk szükség. Ezt leszámítva azonban a háborúnak nem találjuk közvetlen nyomát a bejegyzések között, a háztartási napló folyamatos idejét csak az ünnepek tagolják, törik meg, a külvilág eseményei (pl. a Budapestet ért első légitámadás, a német bevonulás) nem. Balthazárék esetében abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a levelezésből arról is képet alkothatunk, hogy a feleség, a szerepre készülődő, majd kezdő háziasszony hogyan élte meg a háborús hátországban tapasztalható gazdasági változásokat és hogyan alkalmazkodott az új helyzethez: a kiadási napló mellett valódi szubjektív források is rendelkezésünkre állnak — igaz, csak részben ugyanabból az időszakból. Magda Gézának írott leveleiben a háborús előkészületekés a háború elsősorban mint a kedvest távol tartó tényező jelenik meg, ám mindennapos és bőséges témát kínál a bevásárlás is. Magda leveleiben részletesen beszámol az árakról, az áremelkedésről, arról, hogy mit nem lehet kapni a városban („Ami a drágaságot illeti, hát az itt is van és napról napra emelkedik minden. Itt a vaj 51 fillér [...] Szalámit Pesten már nem lehet kapni egyáltalán, még protekcióval sem. Neked fogalmad sincs, hogy milyen árak vannak itt Pesten.” 1940.11.04.; „Mit szólsz hozzá, hogy a zsírjegyekre megint kevesebbet adnak? Heti 24 dkg helyett csak 20-at. Éppen a felét annak, ami elég volna.” 1940.08.31.); mit sikerült vásárolni, illetve „szerezni” („Ma megint sikerült egy drb szappant szereznem, pedig ez ma már Pesten igen nagy szó.” 1940.10.28.; „Ma megint kaptam egy drb. szappant. Már egész szappan-mániás leszek. Minden pénzem szappanba ölöm. Azért még nincs valami sok. Vettem még egy borotva szappant is. Több nem kell?” 1940.10.31.); mit vegyen Géza, ha megfelelő árban hozzá lehet jutni szolgálati helyén („Sikerült teát venned? Anyukának is vettél? Azt mondta, hogy nem baj, ha kimért is okvetlenül vegyél neki is, ha lehet. Ez is nagyon jó, amit hoztál a múltkor kimérve, most azt isszuk.” 1940.10.12.; „Sajnálom, hogy a tea vétel nem jutott előbb eszünkbe. Most már ilyen drágán ne vegyél.” 1940.10.18.; „...ha vaníliát kapsz még, úgy légy szíves 4 rudat venni, mert itt már nem kapni. Ha a fahéj kg-ja 12 p. akkor abból is légy szíves 'U kg-t venni, de csak abban az esetben, ha darabokban van...” 1940.10.24.). A levelekből, ha nagyon halványan is, kirajzolódnak az új helyzethez - drágaság, áruhiány - való alkalmazkodás lehetőségei is: nem a szükségletekhez, hanem a kínálathoz igazodó beszerzés, az éppen kapható áruk felhalmozása, a hiányzó árucikkek beszerzése ismerősök révén, illetve vidékről, végső esetben a megszokott árucikkről való lemondás. Szinte mindegyik levélben megjelenik az elkövetkező időszaktól való félelem, de a háború lehetséges hatásai és következményei közül Magda csak a már tapasztalható és a továbbiakban vélhetően 118
