Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)

Érzelem, élet és -mód a családban - Lukács Anikó: Fogyasztás és mindennapok. Budapesten, a II. világháború első éveiben, családi iratok tükrében

fokozódó megélhetési nehézségekről szól: „Rémes már nem lehet semmi rendes dolgot kapni, csak irtó utánjárással. Az árak is napról napra mennek fel. Mit szólsz hozzá, hogy tiszta gyapjút sem gyárthatnak már a gyárak, csak 50%-osat. Tiszta lent szintén nem. Azt mondják cipőt sem lehet majd kapni. Szép kilátások.” 1939.10.13.; „Azt elhiszem Picikém, hogy takarékoskodsz. A koszt nem csak ott drága, hanem itt is. Fogalmad sincs róla, hogy itt milyen árak vannak. Minden a duplája annak, mint mikor elmentél. Nem is tudom, mit fogunk csinálni.” 1940.09.22.; „Már előre félek, hogy mi lesz, ha háztartást kell vezetnem.” 1940.10.24.; „Most a tejet, vajat, túrót, tejfelt is jól felemelték. Szalonnát az egész városban egy dkg-ot sem lehet kapni. Mi lesz itt a télen!” 1940.10.20. Magda leveleiben tehát mindennapos téma a vásárlás, és ebben a háziasszonyi szerep mellett minden bizonnyal szerepet játszott az ellátási helyzet eddig - legalábbis Magda felnőtt éveiben - nem tapasztalt mértékű megváltozása, romlása is.

A kiadási napló és a többi, az elemzésbe bevont forrás alapján egy tipikus középosztályi házaspár képe bontakozik ki előttünk: szórakozásaik, életmódjuk, kulturális vonzalmaik tökéletesen illeszkednek mindabba, amit a két világháború közötti korszakra vonatkozólag a „keresztény középosztályi” jelzővel írhatunk le. Balthazárék a vizsgált időszakban, a II. világháború első éveiben - ha esetleg olykor kisebb kölcsönök segítségével is - mindvégig fenn tudták tartani a társadalmi státusuknak megfelelő életvitelt. Fiatal korukból adódóan szerettek szórakozni, szabadidős tevékenységekre, illetve önmagukra költeni, és úgy tűnik, Géza hadbírói fizetése segítségével mindezt fedezni is tudták. Ám arra a kérdésre, hogy ők maguk hogyan látták helyzetüket, milyen mértékben voltak elégedettek anyagi lehetőségeikkel, a háborús hátországban számukra elérhető életszínvonallal, szenvedtek-e hiányt valamiben, és ha igen, hogyan élték ezt meg, levelezésük lezárultával, pusztán a háztartási napló segítségével nem tudunk válaszolni.

119