Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)

Érzelem, élet és -mód a családban - Lukács Anikó: Fogyasztás és mindennapok. Budapesten, a II. világháború első éveiben, családi iratok tükrében

A család Fogyasztás és mindennapok Budapesten, a II. világháború első éveiben, családi iratok tükrében LUKÁCS ANIKÓ Balthazar Géza 1911-ben, Balogh Magdol­na 1912-ben született Budapesten, mind­ketten hivatalnokcsaládban. Magda édes­apja erdőmérnök, miniszteri főtanácsos, Gézáé pedig pénzügyminiszteri főszámta­nácsos volt, mindkét család Budán lakott, Baloghék a Lipthay utcában, Balthazárék pedig a Batthyány utcában. Házasságkö­tésük idején (1940) a szülők közül már csak Magda édesanyja élt. Gézának két öccse volt (Imre a Magyar Filmiroda fő­tisztviselője lett és József, repülőhadnagy), akikről szüleik halála után, nagykorúságuk eléréséig bátyjuk gyámként gondoskodott. Géza a jogi egyetem elvégzése után 1933-ban katonai szolgálatba lépett, (1936-tól lett hivatásos katona), egy évet Franciaországban töltött, majd 1935-től a Budapesti Ügyészségen, később a Buda­pesti Törvényszéken hadbíró-jelölt, 1936 és 1941 között ügyészhelyettes volt. A há­ború idején több alkalommal szolgált vidé­ken (Magda Gézának írt leveleiből kiderül, hogy 1939 márciusa és októbere között Sal­gótarjánban, 1940 júliusa és novembere kö­zött Kiskunhalason, Szegeden és Kolozs­várt bíráskodott). 1941 szeptemberétől decemberig a szovjet hadszíntéren szolgált hadbíró századosként, így házasságuk (és a tanulmányhoz alapvető forráskén szolgáló háztartási napló vezetésének) első két évé­ben több hónapot töltöttek egymástól tá­vol. 1941 végétől 1944 januárjáig a V. K. F. Bíróságon (a vezérkari főnök bírósága, ame­lyet 1941 októberében hoztak létre az ál­lamellenes bűncselekmények megtorlásá­ra), Budapesten működött mint hadbíró, majd a Legfelsőbb Honvédelmi Tanács (a 101

Next

/
Thumbnails
Contents