Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Érzelem, élet és -mód a családban - Lukács Anikó: Fogyasztás és mindennapok. Budapesten, a II. világháború első éveiben, családi iratok tükrében
kormány és a honvédség egyes tagjaiból alakított legfelsőbb országvédelmi szerv) munkáját előkészítő vezértitkárságon lett előadó.1 Magda a Baár-Madas Gimnáziumban érettségizett, majd egy évet Belgiumban, illetve Angliában tanult. Az 1930-as években megszerzett képesítések (népiskolai tanítói, gyors- és gépírói) arra engednek következtetni, hogy készült a kereső életre, amint azt 1935-ben, könyvtári állásért folyamodó beadványában is megfogalmazta: „Édesapám, aki nyug. ministeri tanácsos, nyugdíjából tart el bennünket; minthogy azonban már 67. életévében van és újabban sokat betegeskedik, a legnagyobb aggodalommal tekintek jövőm elé, mert ha jó szüléimét elveszítem, mint egyetlen gyermek minden vagyon és kereset nélkül teljesen magamra maradok. Ezért már most kell gondoskodnom arról, hogy magamat fenn tudjam tartani.”2 Házasságának első éveiben háztartásbeli volt, hadbíró-feleségként a levelek és a háztartási napló alapján feltételezhető anyagi nehézségek ellenére sem vállalhatott volna munkát, amennyiben a házaspár nem akart kikerülni az úri módon élők társadalmi köréből. A családi levelezésből kiderül, mekkora gondot jelentett a hadsereg tisztjei számára előírt házassági óvadéktőke előteremtése, amelynek összege főhadnagy-hadbíró eseté- ben 40 ezer pengőt tett ki. Az óvadék ren1 HM HIM (Hadtörténelmi Levéltár és Irattár) Központi Irattár, Balthazár Géza személyi anyaga. 2 BFL (Budapest Főváros Levéltára) XIII.33 Balogh és Balthazár családok iratai 1733-1995, 3. kisdoboz. 3 Aba Konrád: Katonatiszti nősülés és házassági óvadék. Budapest, 1937. 25. old. 4 Uo„ 23. old. deltetése az volt, hogy kamatai biztosítsák az „állásszerű”, azaz a katonatiszt rangjához méltó megélhetést a házaspár, illetve esetleg az özvegy számára,4 a tiszti illetmény ugyanis nem volt elegendő az „úri életvitel” folytatásához. Talán emiatt is lett a fiatalok között - sokéves ismeretség után - 1935-ben kibontakozó szerelemből csak igen hosszú idő után eljegyzés (1939. október 22.), majd házasság (1940. március 2.). A házasságkötés körüli bonyodalmakról, az engedély megszerzésének nehézségeiről Magda sok szót ejtett Gézának írt leveleiben, de csak homályosan utalt a „dologra”, igaz, nem is volt szükséges bővebben kifejtenie, hiszen mindketten ismerték a részleteket. Egy 1939 márciusában, bizonyos Emil bácsi (valószínűleg Zách Emil, később Magda és Géza házassági tanúja, aki a Honvédelmi Minisztérium katonai főcsoport főnöke volt)5 által írott levélből annyit megtudunk, hogy Géza tőle kért segítséget a házassági óvadék mérséklése ügyében - eredménytelenül. Az óvadékot végül a menyasszony családja biztosította.6 A forrás Három doboznyi és egy mappányi irat őrzi a Magda és Géza házasságával egymással rokonságba kerülő Balogh és Balthazár családok emlékezetét Budapest Főváros Levél5 Vasas Géza: Egy félbehagyott alkotmány. Kárpátalja autonómiájának ügye 1939-1940-ben. In: Kárpátalja 1938-1941. Magyar és ukrán történeti közelítés. Szerk.: Feldinec Csilla. Budapest, 2004. http://mek.oszk.hu/06000/06029/06029.pdf (Letöltés 2009. október 27.) e BFL XIII.33 2. kisdoboz, Házassági óvadék. 102