Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Fővárosi magántörténelem - Horváth J. András: Lesz-e múltad Kovács János? – személyes magániratok Budapest Főváros Levéltárában
megfelelően foga csoportosítani s ez a hivatali stb. szervek ügyintézéséhez, irattári rendszeréhez hasonló eljárást eredményez... a személyi levéltár iratai éppúgy ‘szervesen’ keletkeznek, éppúgy ‘beleszületnek’ egy összefüggésbe, miként a hivatalszervek iratai a tárgyi összefüggéseket kifejező irattári rendszer iktatószámainak sorrendjébe”}^ Az a körülmény, hogy minden egyes személyes dokumentumnak megvan a maga egyediségén túlmutató jelentősége, nemje- lenti persze, hogy valamennyi fennmaradt személyes iratot meg kellene őrizniük a levéltáraknak. Hiszen mégsem hagyható figyelmen kívül az adott személy társadalomban betöltött helyének, szerepének külsődleges szempontja. Ám a fő kérdések mégis a „bárki” által keletkeztetett iratok immanens meghatározottságaival függnek össze: milyen, társadalmi szerepével kapcsolatos, érzületi avagy egyéb szükségletet elégített ki azzal, hogy megőrizte saját iratait?21 Ezek miatt a szempontok miatt szükséges a személyes iratok vonatkozásában is elsődleges kérdésként kezelni a sokat emlegetett „kontextus” („recordness”) problematikáját. Jóllehet a társadalom szövedékébe ágyazódó személy által létrehozott iratok nagy kísértést jelentenek arra, hogy mintegy „a szöveten a társadalom irányába átkukucskálva” szemléljük ezen dokumentációt, mégis óvakodnunk kell a személyes források értékelése során a tisztán „interakcio- nista” megközelítés eluralkodásától. Hi20 Bakács István: A személyi levéltárak rendezésének kérdése. Levéltári Híradó, (7) 1957.1. sz. 25. old. 21 Pollard, i. m. 146. old. 22 Cox, i. m. 53. old. 23 Hobbs, Catherine: The Character of Personal szén - amint Cathrine Hobbs megállapítja- „ noha fontosak a társadalomhoz való kapcsolódást, a személyközi tranzakciókat tükröző iratok, önmagukban mégsem biztosítanak elégséges betekintést, mivel a személyes élet szervezése nem feltétlenül programatikus, megtervezett vagy szabályvezérelt”.23 Tudván, hogy a sokat emlegetett belső világ, avagy életvilág érzületi elemei és annak írásos manifesztációi sem valamiféle benső zárt rendszer öninduktív folyamatainak eredményei, hanem a személy identiásképződése során a külvilággal folytatott tranzakciók eredményeként jöttek létre, személyes iratanyagban, feljegyzésekben testet öltő objektivációik azonban mégis az intimitás jellegét és hangulatát hordozzák. Megélés és megírás A legfontosabb ilyen, formai tekintetben is jól elkülöníthető önrefletív jellegű irattípus a napló (naplószerű feljegyzések) és a visszaemlékezés (emlékirat). Nemigen merül föl ma már komolyabb formában az az igény, hogy adott személy naplóit, memoárjait külső referenciaként köztörténeti események „ellenőrzéséhez” használják fel, mivel a posztmodern fogantatású forrásértelmezési megközelítések mindenkit meggyőztek arról, hogy a naplóírók adott szemléleti kötöttségei ezt lehetetlenné teszik.24 Ennél azonban sokkal izgalmasabb felfedező útra, az én értelmezésének, megArchives: Reflections on the Value of Records of Individuals. Archivaria, (52) 2001, ősz. 127., 130. old. 24 K. Horváth Zsolt: Önarckép-metaforák. Emlékező elbeszélések és a „lehetséges történelmek". 10
