Lovik Károly - Budapesti Negyed 67. (2010. tavasz)
Schöpflin Aladár: Lovik Károly
Lövik Károly SCHÖPFLIN ALADÁR N emrégiben Lövik Károly egy önéletrajzában, melyet a Pesti Futár számára írt, csöndes iróniával állapítja meg, hogy dolgozik már vagy húsz év óta, írt novellát, újságcikket sok százat, adott ki könyvet tíznél többet, és soha a kritika érdemlegesen nem szólt róla, irodalmi társaság nem vette észre, könyveit alig vette valaki. Szóval mindabból, amin az író észre tudja venni, van-e munkájának valami hatása az emberekre, foglalkoznak-e vele, figyelembe veszik-e szavát, őneki nem volt semmi része. Az a vissz- hangtalanság, amellyel a magyar író küszködik, s amely egyik főoka annak, hogy a magyar írás nem tud igazi eleven és benső kapcsolatba jutni a magyar élettel, az ő esetében a rendesnél is némább volt. Most azonban, legutóbb, mintha változott volna ez is. Lövik Károlyt kezdik észrevenni. Itt is, ott is bámuló szavakat hallunk róla, élvezői támadtak, akik ki is mondják, mennyire élvezik, fiatal írók esküsznek rá, s a fiatal írók értékelését szankcionálja a tartózkodó s olyan írókkal szemben, akik csak írók és semmi egyebek, a rendszerint szigorú magatartású Budapesti Szemle is, amely szívesen közli novelláit, és róla írta legteljesebben elismerő kritikái egyikét. Az a bizonyos százszavú visszhang, amelyre az írónak olyan szüksége van, mint a színésznek a közönség szeretetnyilvánítására, még mindig csak kevés szavú, de ma Lövik Károly sem szólhat olyan teljes visszhangtalanságról, mint még néhány hónappal ezelőtt. Aki ismeri Loviknak a kilencvenes évek közepe táján kezdődő írói munkásságát, az kissé meg is lepődhetik, hogy mért csak most kezdik észrevenni, s mért veszik most észre, ha addig nem vették. Nem látni rajta a tehetség váratlan kiterjeszkedését, sem hirtelen felszökkenését: új dolgai csak annyiban különbek a régieknél, amennyiben teljesebb zamatú a télire eltett alma a fáról most leszedettnél: megférfiasodott, kitelt a szava, biztosabb és nyugodtabb lett a keze, és végképp meghatározódtak a lelki perspektívái. Azért ugyanaz a szó, ugyanaz a kéz és ugyanazok a perspektívák. Az egyes munkák közt semmi lényeges színvonalbeli különbség. Az író nem 146