Lovik Károly - Budapesti Negyed 67. (2010. tavasz)

Lovik Károly válogatott elbeszélései

keretébe. Egy éjszaka megint belészerettek valakibe, együtt, egyszerre, mint előzetesen, de ez a valaki nem férfi, hanem már csak árnyék volt: a halál. Anélkül, hogy sokat készülődtek volna, ellopták a lengyel gavallérjuk gyűrűjét, megitták a mérget s mikor delet harangoztak, már fönt sétáltak a végtelen mezőkön, apró egérszemükkel kíváncsian nézve körül a felhők között, hol az a férfi, akinek együtt adhassák oda a szívüket?

Azóta én is rendesebb ember lettem, s újra pontosan kapom a „Vigasz” című lapot. Megtanultam, hogy csak egy nőt illik szeretni s annak az egynek is sírig kell viszonozni az érzelmeit. Mégis, ha néha visszagondolok a Záleszki-lányokra, úgy rémlik, hogy, bár oktalan és társadalmilag helytelen érzések fűztek velők össze és bár mind a ketten egy kopott lengyel miatt rútul a faképnél hagytak, mégis csak az ő körükben töltöttem el életem legboldogabb, legszebb napjait.

66