Lovik Károly - Budapesti Negyed 67. (2010. tavasz)
Lovik Károly válogatott elbeszélései
A Záleszki-lányok A z országút, ákácok közt, meszes domboldalra kapaszkodott föl. A végén két nagy zöld folt, felettük porfelhő csillant meg a napfényben. Ok voltak! - a Záleszki-lányok, Záleszki lókupec és katonai zabszállító leányai értem jöttek, hogy szokás szerint magukkal vigyenek a völgybe, hörcsögre vadászni. Mire fölkapaszkodtam ódon, félszemű lovamra, már a kerítéshez is értek, frissen, porosán, zölden, mert mindig zöld ruhában, zöldfátyolos kalapban lovagoltak, ahogy a régi divatlapokban szokás, sőt, az idősebbnek még zöld strucctolla is volt a süvegén. Az egyik, Olga, magas, karcsú, egérszemű, barátja a festészetnek és az egyházi zenének; narancsparfümöt használt és mindig szarvasbőrkeztyűben járt. A másik, Cecil, kicsiny, kövérkés, jóindulatú, olyan, aminőknek a házias leányokat szokás képzelni, pedig rántottat sem tudott sütni. Sok családban, csaknem a legtöbben, meg lehet találni ezt a két ellentétes női fejet, persze csak ott, ahol egy-két lány van. Az apjuk fiú-módjára nevelte, kocsikáztatta, lovagoltatta őket, szerette, hogy dohányoznak, édes pálinkát isznak, nyulakra lövöldöznek és adósságokat csinálnak a városi illatszerésznél. Mind a kettőbe szerelmes voltam, nem tudtam volna köztük választani. Az ismerőseim azt mondották, ez lehetetlenség, a regények, orvosi munkák is rámcáfoltak. Az ember a polgári rend szerint, egyszerre csak egy nőt szerethet. És mégis mind a kettőt szerettem, anélkül, hogy fiatalkoromban a testem vagy a lelkem betegségéről panaszkodhattam volna. Erős voltam, inas, kicserzett, szívós, mint a pusztán felnőtt róka. Az idegeim dacosak, kemények. Szóval, sem testi, sem lelki magyarázat nem volt rá, hogy egyszerre két nőnek tudok a rabja lenni. A furcsa az volt, hogy ők is mind a ketten szerettek, ostobán, föntartás nélkül, s ezt nyíltan meg is mondották. Eleintén elcsodálkoztunk rajta, aztán beléje törődtünk. Úgy látszik, állapítottuk meg magunkban, kivételek vagyunk a természet rendje alól. Nyugodtan tovább éltünk, eljártunk a rétre, hörcsögöt fogni, a domboldalra vadászni, a tisztekkel versenyt futni, a vásárokra lovat nézni. Ilyenkor összeakadtunk Záleszkivel, aki bőrsapkában, macskanadrágban, szegény kupecnek öltözve járt-kelt a parasztok között, szaporán szidva és vásárolva a lovaikat. Ha elkészült, levitt ebédelni a nagyvendéglőbe, fényes nappal cigányt hozatott és titokzatos italokat, 62
