Lovik Károly - Budapesti Negyed 67. (2010. tavasz)

Lovik Károly válogatott elbeszélései

- Pár hétre rá Breszkájné, a kovács felesége végigment a réten. A ke- resztútnál találkozott a kutyával, egérlyuk előtt ült és prédára lesett. Mikor meglátta a kovácsnét, felugrott, mosolygóra tátotta száját s hízelkedett körülötte. Az éjjel Breszkájnét - szép, derék asszony volt - megütötte a guta. így volt? - fordult az öreg bányászhoz.- így, így - bólintott az.- Egy hétre rá Knecht, a templomszolga találkozott vele, aztán Májer, a mészáros; mind a kettőt vígan üdvözölte s mind a kettő megholt. Később még merészebb lett, bejött a faluba s ott leselkedett a házak körül. Ha farkcsóválva szaladt egy ház eresze alá, ott másnap a Szent Mihály lova nyargalt be.- De hát miért nem lőtte le valaki? - kérdezte haragosan egy fiatal munkás.

A piros bajuszú lassan felelt.- Nem fogott azon a golyó. Boldizsár földműves, aki csendőr volt, rálőtt egyszer, de az ólom lepergett az ebről, ott találták meg ronggyá válva a kertben. Hiába volt az ellen küzdeni, mert bűbájosság élt benne.- Bizony az - felelték többen s keresztet vetettek.- A plébánosunk csak felvilágosodott ember, ahogy mondani szokás - folytatta Simon, - de ő is azt mondta, hogy ez a halál kutyája. Úgy is volt. Az erdőben egyszer ezt látták a favágók. A kutya lassan ment be a sűrűségbe. Valamelyik ács utána lopódzott: hát mit lát? Azt, hogy a kutya megáll a fa alatt s nyalogatta valami rongyos bábnak a kezeit. Bábnak látszott, de biz az akasztott ember volt. El is verte három éven át ajég a határt. Ez volt a kutya gazdája, senkihez nem csatlakozhatott, mert elkergették, hát odaszegődött a holttesthez. így mondja a főtisztelendő úr. Azért is érezte meg az eb előre a halál szagát.

Csönd volt. Aztán én szólaltam meg.- És mi lett a vége? Elpusztult?

A piros bajuszú bólintott.-A harangozónak, Sefcsiknek, volt egy gyönyörű lánya. Olyan tiszta volt az, mint a harmat, Űrnapkor ő énekelt a templomban. Apácának készült, dicsértessék az emléke, mert az óta ő is meghalt. Amint egyszer végig megy a farkasréten, szembe jött vele a kutya, csóválja a farkát, a száját mosolyra hozza. A lány nem ijedt meg, kivette a zsebében levő szentelt keresztet s az eb felé tartotta. A kutya felfordult s megdöglött. A tiszta leány megváltotta. A vásárból hazatérő fuvarosok esti szürkületben láttak egy gyönyörű, fiatal lovagot északnak vágtatni. Bizonyosan ez lakott volt a kutyában. így szabadult ki lelke az ördög kezéből.- Minden jó lélek dicséri az urat - mormolták az asszonyok.

46