Lovik Károly - Budapesti Negyed 67. (2010. tavasz)
Kelemen Zoltán: A dilettantizmus dicsérete. Lovik Károly a századforduló irodalmában
geknek egy különös típusa figyelemre méltóan sok Lövik műnek képezi alapját. A szenvedés boldogsága, a szenvedés iránti vágy, melynek mazochista tünetei is fölbukkannak a szövegekben, ha nem is minden esetben lelki betegség, de olyan lelki állapot, melynek ihlető hatását nem szabad alábecsülni. A Symphonie pathétique című novella alaphangulatát a dallamhoz kötődő szerelmi vágyakozás adja: a két nővérbe egyszerre szerető elbeszélő másutt is megjelenik az életműben. Az elbeszélő izgalmi állapotba kerül Csajkovszkij Symphonie pathétique-]ének hallgatása közben. Fölteszi a kérdést: „Van-e nagyobb, szebb dolog a fájdalomnál, a kétségbeesésnél, az elmúlásnál?”106 A cselekmény mocsaras környezete is közrejátszik a melankolikus élethangulat létrehozásában, akárcsak a Nathanael és az Ámyéktán<r107 című novellákban. Az emlékezés keretbe foglalja a történetet, de hangnemét is megadja, hiszen a novella végén kiderül: a szenvedésnél és a fájdalomnál már csak az ezekre való emlékezés lehet boldogabb.108 Ez a kijelentés szinte irodalmon kívüli aktussá teszi a történetet, pontosabban a történet elbeszélését, amelynek fólidézés jellegére esik ezúttal a hangsúly. Az Amyéktánc befejezésében a fájdalom és a szenvedés boldog létállapotában lévők társa a halál, aki azonban nem félelmetes, mivel része (főszereplője?) a titokzatos, melankolikus vagy misztikus történeteknek, meséknek, melyek körülveszik a boldog szenvedőt, akárcsak a Kísér106 !. m. 39. old, io? I. m. 135-142. old. 108 I, m. 41-42, old. 109 45. jegyzet 141-158., de különösen 155. old. tetek gyermekhősét, akinek álombéli fantáziáiban talán nem véletlenül bukkannak föl Lovik-novellák hősei és témái.109 Ez megmagyarázhatja az író vonzódását az álomszerű, különös történetekhez az életmű második szakaszában, ugyanakkor észre kell venni, hogy már első novellásköteté- ben, a Leveles ládában is olvasható hasonló. A mazochizmusnak a szadizmussal elegy változata szervezi az Árnyékok című elbeszélést,110 mely a sírig tartó szerelem helyett a sírig tartó gyűlölet története, s a végén elkövetett gyilkosság, melyet gyűlöletből, utálatból és kétségbeesésből követtek el, mégis szerelmi gyilkosságként hat. Mintha a gyűlölet lenne a szerelem legmagasabb rendű megjelenési formája. Az Egy elkésett lovag novellafüzére is hasonlóan végződik. Miklós lovag számtalan szerelme közül senki nem jön el a temetésére, csak Elíz, aki szenvedélyesen gyűlölte őt.111 A szenvedés című novella egy miniatűr esszét tartalmaz, melyben ismét az elbeszélő fejti ki szerelemről és szenvedésről, illetve ezek összefüggéséről vallott nézeteit. Valójában nem a szerelem vagy a szenvedés, mint olyan, fontos, hanem hatásuk, mely egy mesebeli csodaországba viszi el alanyát, ahol ismeretlenek a földi törvények, illetve általában a törvények és a kötelezettségek.112 A mazochizmus az Okosak és bolondok című szanatóriumi novellában patológiai problémaként jelenik meg. Az utolsóként megszólaló ápolt számol be róla, mint saját szenvedélyéről, melyből nem akar no 28. jegyzet 83-101. old. in 37. jegyzet 148-150. old. 112 28. jegyzet 143-149., de különösen 147. old. 113 I. m. 186-193. old., de különösen 191-192. old. 172
