Lovik Károly - Budapesti Negyed 67. (2010. tavasz)

Kelemen Zoltán: A dilettantizmus dicsérete. Lovik Károly a századforduló irodalmában

tel foglal össze: „Hazudva szép csak, s tűrhető az élet.” Rónay György Petőfi és Ady között című kötetét idézve úgy véli, hogy hanyatló társadalmak sajátja ez az irodalmi lét- és kifejezésforma. Ezzel a hetvenes évek világgazdasági válságától a következő század húszas éveiig ívelő korszakot tételez, bár ez a korszak korántsem volt homogén, sem történeti, sem művészeti, sem gazdasági szempontból.83 Szántó Rónayhoz hasonlóan komplex egységet keres és lát az életműben. O a kordokumentumokként értékelődő állóképszerű leírásokban találja meg ennek az egységnek az elemeit. A kertelő agár lehet ebből a szempontból a központi mű. Az agarászversenyen keresztül mutatja be Lövik, hogyan válik pótcselekvéssé „az ősi virtus”, így lesz Szántó értelmezésében a Balsaiak „vésztörvényszéke” az ónodi országgyűlés, a családi békülés pedig a szatmári béke paródiája.84 Megjegyzem, Lövik a nemzeti irodalmon túlmutató párhuzamot alkot, mikor Klárika és Balázs szerelmét a Montague-kat és Capuleteket nászban egyesítő Rómeóéhoz és Júliáéhoz hasonlítja.85 Ennek a görbe tükörnek elődje lehet Mikszáth Új Zrínyiász^ és a Beszterce ostroma, továbbgondolása pedig az

1931-ben született Krúdy regény, az Etel király kincse. Megjegyzem, Lövik műveiben a „történelmi középosztály” leírása nem annyira az ítélethozatal retorikáját követi, annál sokkal gazdagabb szivárványkörben mutatja be a hanyatló osztályt. Példa erre A fecske meg a veréb című novella, mely fekete

84 Mindemellett a dolgozat tartalmaz egy nyilvánvaló elírást, miszerint Lövik „foglalkozása zsoké” lett volna. Erre már csak alkatilag sem volt alkalmas, as I. m. 64. old.

86 29. jegyzet 114.

humorral megírt fordított dzsentri-történet: nem az élvezetekben megtépázott fizikumú és idegzetű arisztokrata hal meg a történet végén, hanem egészséges ösztönű és életvitelű felesége.86 Hasonlóan ellentétekkel, egymást kizáró szimbiózisaival éri el bölcs humorú végkifejletét Az istentelen- ségről című novella, mely minden bizonnyal sokat köszönhet Vörösmarty Mihály A szent ember című költeményének.88 Tanulmánya további részében Az aranypolgár című, biedermeier hangulatúnak is nevezett regény társadalomkritikai oldalát világítja meg Szántó Ágnes, majd Rónay értelmezéséhez hasonlóan a lerombolt idill után megteremtett álomvilágot vizsgálja. A Lovik-recepció többi képviselőjével ellentétben Szántó nemcsak elődeit [Mikszáth, Turgenyev, Csehov, Krúdy(?)] nevezi meg, de Mezei Józsefet idézve Kosztolányi, Csáth, Török és Babits műveire gyakorolt hatásáról ír.

Ha a lélektannal közvetlen kapcsolatban nem is állt, A Hét 1898-as évfolyamában Egy orvos naplójából címmel novellát írt, mely egy lelki betegségeket gyógyító orvos vallomása praxisa legnagyobb kudarcáról, mely az ő egészségét is megrendítette. Az orvos a gyógyításnak veszélyes változatát űzi, melyben a gyógyító magára veszi a betegséget, azonosul a beteggel, megpróbálja tökéletesen megérteni. Ennek a módszernek a pszichoanalízissel valóban sok közös vonása lehet, de sokkal inkább a samanista gyógyító gyakorlatokra hasonlít,

a? 62. jegyzet 133-146.

88 l.m. 147-162. old.

88 Vörösmarty Mihály: Küllői Művei /-//. Szépirodalmi

Könyvkiadó, Budapest, 1987.1. 423—427. old.

89 25. jegyzet 1.403-421.

169