Lovik Károly - Budapesti Negyed 67. (2010. tavasz)

Kelemen Zoltán: A dilettantizmus dicsérete. Lovik Károly a századforduló irodalmában

s csak azokon keresztül a lélekgyógyászat modern megjelenési formáira.90 A sikertelen gyógyítás végeredménye is a samanista kultúrákból ismert: a gyógyítót legyőzi a magára vett betegség, páciensén sem tud segíteni, s ő is maradandó lelki károsodást szenved, hinni kezd kezeltje kísértetében is.91 Az orvos töprengéseiből a betegségekre és a betegségre mint állapotra vonatkozóan olyan vélemény formálódik, melyet a magyar századforduló dekadensnek nevezett művészetfólfogásában és -bölcseletében Cholnoky Viktor fejtett ki a legalaposabban. A betegség menedék a társadalmi rend, a logika elől.92 Cholnoky nézeteivel rokonítható Lövik emberi nagyságról, különlegességről és a lángészről alkotott véleménye is, melyet a Fadrusz-nekrológban fogalmazott meg nem minden irónia nélkül. Cholnoky Türr tábornok című cikkében93 a békés átmenet, a polgári gyarapodás korszakában élő utódokat a forradalom és szabadságharc hőseivel állítja szembe (ráadásul Türr tábornok esetében egy személyen belül történik ez az összehasonlítás: az ifjú szabadságharcos és a végül civil pályát befutó veterán között). Lövik a bölcs középszerben élők csendes boldogságával a lángész tragikus sorsát állítja szembe.94 A

90 Claude Lévi-Strauss: Mágia és vallás. A varázsló mágiája. In. Uő.: Strukturális antropológia NI. Osiris Kiadó, Budapest, 2001.1.144—148. old. és Mircea Eliade: A sámánizmus. Az eksztázis ősi technikái. Osiris Kiadó, Budapest, 2002. 38-75. old.

91 25. jegyzet 420. old.

92 „Abban a harcban, melyet a gyógyítás ellen folytatnak, az a tanulság rejlik, hogy állapotukat helyesnek, sőt, egyedül jónak tartják, s noha ösmerik a világ természetes rendjét is, szívesebben megmaradnak maguk alkotta viiágjukban és kreatúráik között. Ez arra a gondolatra vezet, hogy

kor, amelyben ő alkot, a hétköznapi cselekvéseké. Thomka Beáta írja:

„Az újabb kori novella olyan kor művészi formája, melyet a kétely, a hitvesztés jellemez, s a véletlen, a csoda tagadása. A világ gépezete rutinosan működik, a sorsoknak csak hétköznapjaik vannak, fordulat utáni monotónia és látszatrend uralkodik. Ez az életérzés indítja útnak a századelő rövidprózáját, s ezzel a létélménnyel áll kapcsolatban Csáth, Cholnoky, Lövik novellaformája.”95

A „daliás idők” nemzedékének és az utódokénak párhuzamos jellemzésével kezdődik Vándormadár című regénye is, melynek főszereplője érzékeny idegzetű, művészi hajlamú arisztokrata, aki azonban semmivel sem foglalkozik különösebben, nem műveli sem magát, sem környezetét, sorsa mintha elrendelten haladna a kiüresedés és az öngyilkosság felé, míg atyja a kiegyezés korának kiemelkedő politikusa volt, „mellesleg” ismert festő.96

Az ideg-, illetve lélekgyógyászat Cholno- kyhoz hasonlítható jelentőséggel foglalkoztathatta Lovikot, hiszen regényein és novelláin kívül, ahol az érzékeny lélekrajz mellett a rögeszmés mániákus gyakori alakfájdalmas-e nekik egyáltalán betegségük? Nem-e jobb menedékük az ő fészkük, mint a világ polgári rendje, s nem illenek inkább lelkükhöz az ő szabálytalanságaik, mint a világ kegyetlen béklyója: a logika?" I. m. 410. old.

93 Cholnoky Viktor: Kaleidoszkóp. Élet Irodalmi és nyomda Rt., Budapest, 1914.16-21. old.

94 25. jegyzet 150-151. old.

95 35. jegyzet 52-53. old.

96 Lövik Károly: Vándormadár. Regény. Singer és Wolfner Kiadása, Budapest, 1909. 8. old.

170