Lovik Károly - Budapesti Negyed 67. (2010. tavasz)
Kelemen Zoltán: A dilettantizmus dicsérete. Lovik Károly a századforduló irodalmában
elemeivel bővített mese főszereplőjében, a halált hozó kutyában ismer magára az elbeszélő újságíró: nem a kutya öli meg az embereket, de a nyomában pusztulás jár, akárcsak a tudósítónak.55 Az álom vonja össze a babonás hiedelem és a valós történések motívumait.”56 A kritika anomáliáihoz visszatérve Irodalmi távijában a rosszindulattal magyarázza, s a líra hiányára vezeti vissza, hogy a kortárs magyar irodalom steril és tökéletes. Lírán ezúttal elsősorban nem műnemet ért, hanem.az irodalom eredendő „forrását”, melyet a drámának és az epikának is hordoznia kellene. S miért van rá minden területen szükség? Lövik szerint azért, hogy a művészet ne távolodjon el az élettől, a világtól.57 Annak a technikai tökélynek, a logikus középszernek a hibáira hívja föl a figyelmet, melyet Földényi F. László illet kritikával, a magyar irodalommal kapcsolatban. A Hét 1907 utolsó évfolyamában Lehár Ferenc A víg özvegyének sikere kapcsán folytatja az Irodalmi séta ban megkezdett gondolatsort.58 A századik előadásához érke55 45. jegyzet 111-120. 56 35. jegyzet 64. Vö. ezzel Eisemann György: Verdoppelung, Verwandlung, Phantastikum. In. Uő.: Die Wende zur Moderne 1882-1895. A kéziratot a szerző hozzájárulásával hivatkozom. 57 25. jegyzet 388. old. 58 Lövik Károly: A víg özvegy I. m. 443—445. old. Syrion néven. 59 I. m. 444. old. 60 „Lehár diadala tulajdonképpen súlyos veresége a komolyabb színezetű törekvéseknek. (...) irodalmi s művészeti életünkre nézve valóságos katasztrófának tekintem A víg özvegy sikerét." Uo. 61 „És látom, amint a víg özvegy a termékenység termékenységével szaporodik, terjeszkedik, belopózik a festészetbe, az építészetbe, a zett operettet kortörténeti eseményként határozza meg, mivel nem "pusztán műfaji kiválósága jellemző immár rá, hanem befogadásának zajos sikertörténete is, e kettő viszont a kort jellemzi, melyben pályáját megfuthatta. Ebben elsősorban a szerző érdemeit látja: „nem a műfaj emeli az írót, hanem a poéta a műfajt.”59 Alapvetően mégsem lelkesedik az operett sikeréért, mivel véleménye szerint közönségsiker tekintetében ez volt a budapesti saison egyedüli attrakciója, hiányoztak mellőle az irodalom drámai alkotásai, de a zenedráma egyéb sikerei is.60 Végül érzelmes hangot megütve ítéli el a cikk elején kortörténeti fontosságúnak nevezett művet, de úgy, hogy kiinduló megállapításai igazak maradnak: A víg özvegy valóban kortörténeti jelentőségű, egy olyan koré, mely nem vagy csak igen kevéssé értékeli az esztétikumot.61 Ugyanúgy egy korszak szimbólumává válhat, mint Zrínyi kirohanásának olajnyomatos képei vidéki vendégfogadók vagy szállodák szobáiban, ahogy erre több novellájában utal Lövik,62 aki ugyanakkor maga is tudományba, a társadalmi életbe, kiszorítván onnét minden egyebet, elsősorban a művész hitét, hogy könnyedségen, pajzánságon, mókán kívül egyéb figyelemre méltó dolog is van a világon. Ez az oka, amiért nem tudok örülni a Lehár megérdemelt sikerének, (...) s amiért egy nagy zenei tehetség megnyilatkozását kártékonyabbnak és rosszabbnak tartom Zerkovitz és Kucsera urak összes bűneinél." Uo. Karl Kraus és Hermann Broch hasonlóan ítélték meg az operettet. Hermann Broch: Hofmannsthal és kora. Szecesszió vagy értékvesztés? Helikon Kiadó, Budapest, 1988.60-61., 163., 219-221. old. 62 Tor., Nászhónap. In. Lövik Károly: Leveles láda. Elbeszélések. Singer és Wolfner kiadása, Budapest, 1901.7., 47. old. 164
