Lovik Károly - Budapesti Negyed 67. (2010. tavasz)
Kelemen Zoltán: A dilettantizmus dicsérete. Lovik Károly a századforduló irodalmában
vasható.39 Vass László együtt látja Lövik sportolói és írói karrierjét, mikor a honi Puskin-befogadás kapcsán Bérczy Károlyról, Puskin magyar fordítójáról azt jegyzi meg, hogy tőle veszi át Lövik a Vadász- és Versenylap szerkesztését és tulajdonjogát.40 Görgeyről kezdett regényével együtt említi A lovassport története című nagyesszéjét.41 Vass számára Lövik mikszáthi öröksége a „csupaszív romantika” és az „egészséges derű” fogalmaival határozható meg.42 Ebben a fölfogásban említi Az aranypolgár mellett A leányvári boszorkány című regényt is. Véleménye szerint az érett Lövik a mikszáthi hatást levetkőzve olyan típusú szövegeket írt, melyek Krúdy prózáját juttatják az eszébe, de ezt ő az önállósodás jelének tartja, akárcsak a novellák előtérbe kerülését.43 Loviktól valójában távol állt a sokáig Jókai nevével jelzett romantika,44 s Mikszáth elbeszélői módszereit is módjával használta, vagy szántszándékkal túlírta, hogy a mögöttes groteszk jelentés még erőteljesebben bontakozhasson ki. Föltételezhető, hogy nem csupán a korabeli magyar irodalom intézményének szokásrend- szerével próbált szakítani, amikor függetlenségét őrizve, visszavonultan, aggályos körültekintéssel alkotott, hanem a honi irodalmi hagyományokon túl szeretett volna új irányokat létrehozni, még ha nem is olyan intenzitással, ahogy erről Földényi F. 39 37. jegyzet 95-106. old. « 30. jegyzet 99. old. 41 I. m. 110-111. old. A Görgey-regényről Illés Endre elismerő megjegyzést tett Lövik tanulmányában. 29. jegyzet 539. old. 42 30. jegyzet 106. old. 43 l.m. 109-110. old. László az újabb magyar irodalom kap- csán ír: „Az önismeretében oly korlátozott magyar irodalmi próza alig egy generáció óta próbál ismét szembenézni önmagával, hogy leszámoljon azzal a magyar regényírói hagyománnyal, amely anekdotázással, kalandossággal, kellően adagolt hatásokkal, mindenekelőtt pedig bravúrosan tálalt előítéletekkel, rögtönzött politikai szemlélettel igyekszik elleplezni, hogy történelmileg, művészileg egyaránt gúzsba van kötve.”45 Schöpflin Aladár a Nyugat 1914. 9. számában, egy évvel Lövik halála előtt, és jóval több, mint egy évtizeddel írói jelentkezése után írja, hogy „Lövik Károlyt kezdik észrevenni.” A kritikus (aki szinte az első volt a máig sem túl hosszúra nőtt sorban) ezt Lövik magatartásával magyarázza, mondván a szerző „irtózik a feltűnéstől.” Arra is rámutat azonban, hogy a Lövik művészetében általa jelentősnek tartott irónia éppen abból a hűvös távolságtartásból ered, mely nemcsak a szerző és közönsége között figyelhető meg, hanem szerző és műve között is. Maupassant hatását ismeri föl a clubmanokról szóló művekben, ugyanakkora romantika diszkrét jelenlétét is kimutatja a szövegekben. Figyelemre méltó, hogy ő az arisztokratikus hangvételt és 44 Az Egy régi gavallér följegyzéseiben Tatjána emlékezése Jókairól például a befogadói körre tett utalással távolítja Jókai művészetét Lovikétól. Lövik Károly: A keresztúton. Singer és Wollner kiadása, Budapest, 1914.183. old. 45 2. jegyzet 161. old. 160
