Lovik Károly - Budapesti Negyed 67. (2010. tavasz)
Kelemen Zoltán: A dilettantizmus dicsérete. Lovik Károly a századforduló irodalmában
helyzeteket pozitívan értékeli Lövik műveiben, mivel nem affektálást olvas ki belőlük, hanem nemesen finom lélekrajzot, illetve annak igényes megvalósítását. Olyan belsővé érlelt kulturális érzékenységet ismer föl, melyet általános érvényűnek tart Lövik prózájában. „Lövik egyike a legfinomabb stilisztáknak” - írja Schöpflin, s mint későbbi kritikusainak nagyobb része, ő is a novellatermést emeli ki az életműből. Regényeiből a szélesebb perspektívát hiányolja, bár az igényes előadást és a lírai hangvétel különlegességét ezúttal is kiemeli. Több mint hetven évvel később Thomka Beáta is Lövik rövidprózai hangoltsága mellett érvel: „Lövik prózájának alapszerkezete a novella terjedelmű történet. Ezt bizonyítják rövid formáin kívül regényei is, legmeggyőzőbben A kertelő agár, melyben novella jellegű egységek felfűzéséből bontakozik ki a nagy- szerkezet.”^ A leányvári boszorkány kapcsán Mikszáth hatása mellett Herczeg Ferenc művészetére utal Schöpflin mint olyanra, amely túlzottan is közel állhat Lövik regényeihez. A Nyugat 1916. 18. számában megjelent Levelek a Kálváriáról című cikkében hasonlóan inkább hibaként, mint erényként említi az írói hatást Gyóni Géza verseivel kapcsolatban, csakhogy ott Lövik novelláinak a hatásáról van szó. Az elmarasztaló kritika mellett mindenesetre megemlékezik az írótárs megidézésének különös voltáról, hiszen nem a lírai alany, hanem a vers krasz46 35. jegyzet 84. old. 47 Lövik Károly: A lovassport története. Nórán Könyvkiadó, Budapest, 2000.16-17. old. Említésre nojarszki fogolytáborban lévő magyar katonája teremti meg közvetlenül az utaláshálót. Lövik regényeit Schöpflin terjedelmesebb és részletezőbb novelláknak tartja, s létezésüket Lövik művészete dekadens vonásaként tudja be, a dekadens jelzőt nem pozitív vagy esztétikai (kategória) értelemben használván. 1915-ös, posztumusz Önéletrajzé.ban maga Lövik is elsősorban novellistának tartja magát, bár megjegyzi, hogy élete legnagyobb szépirodalmi elismerését (szakirodalmi munkái külföldön többször nyertek kitüntetéseket), a Magyar Tudományos Akadémia Péczely-dí- ját, a Vándormadár című regényéért kapta. Schöpflin a recenzió születésekor kiadott A keresztúton című kötetet tartja a legkiérlel- tebb Lovik-műnek, melyből nem lát lehetőséget a további fejlődésre. A különállás, elzárkózás, az írókat foglalkoztató esztétikai témák iránti (látszólagos) érdektelenség, amely a sporttevékenység egzotikusnak tűnő válfajai iránti érdeklődéssel társult, voltak szembeszö- kőek a Lovik-nekrológot író Színi Gyula számára is, szerinte Lövik Shakespeare- és Thackeray-olvasását is a versenylovak iránti érdeklődése befolyásolta. Említést érdemel ugyanakkor, hogy Lövik A lovassport története című áttekintő szakkönyvében az angol telivér történetét hasonlítja az angol szépirodalom történetéhez, pontosabban egy olyan regényhez, amelyet mintha Sir Arthur Conan Doyle, Charles Dickens, Lord Tennyson és G. B. Shaw folytatólagosan írtak volna.47 Lövik Syrion álnéven A méltó, hogy a magyar lovassport kialakulásának áttekintése közben megjegyzi, hogy II. Lajos rendezte 1525. május elsején az első futtatást, 161
