Lovik Károly - Budapesti Negyed 67. (2010. tavasz)

Kelemen Zoltán: A dilettantizmus dicsérete. Lovik Károly a századforduló irodalmában

aki kerüli, hogy hivatásáról, melyet szenve­délyének tart, művei közrebocsátásán túl a nyilvánosság előtt számot adjon. Szintén Szemere-Alvinczi kapcsán említtetik az író és szerkesztő a Bródy Sándor vagy a Nap lo­vagja című Krúdy regényben (Szemere ez­úttal saját nevén szerepel). Tudományos igényű hírlapi tevékenysége, mely főként a lovak dresszírozására vonatkozik ehelyt, a konzervatív irodalmi értékek képviseleté­vel párosul.11 Móricz Zsigmond kapcsán említtetik még egyszer Krúdy Irodalmi kalendáriomában Lövik, mint annak a cizel­lált, nyugati ihletettségű, frankofon iroda­lomnak a képviselője, melyre Móricz Ka­zinczy nyelvújításával együtt „fittyet hányt”.12 Különös ez a kitétel Lovikkal kapcsolatban, akiről tudni való, hogy szé­leskörű olvasottsága mellett orosz írók (Puskin, Gogol, Turgenyev) ihlették in­kább (akárcsak Krúdyt), kiknek műveiben az abszurd fantasztikum iránti hajlam bizo­nyos romantikus jellemvonásokkal társult, vagy ellenkezőleg: a realista társadalomrajz mellett a lírai tájleírások bensőségességé- ben talált ellenpontjára. Ráadásul az Ady Endre éjszakáiban Csehov és Turgenyev ha­tását említi az elbeszélő Lövik kapcsán, akit úgy mutat be, mint „bizonyos Lövik 11 Krúdy Gyula: Irodalmi kalendáriom. írói arcképek. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1989. 298-299. old. 12 l.m. 617. old. 13 Krúdy Gyula: Ady Endre éjszakái. Helikon Kiadó, Budapest, 1989.33-34. old. h Széleskörű műveltségére jellemző lehet az a föltételezés, mely Korek Valériától származik. Az Egy elkésett lovag harmadik epizódjában olyan leíró részletre bukkant, mely föltűnően emlékeztet John Everett Millais Ophelia című 1852-es festményére. A világlátott, s különösen Angliában nevű pesti ügyvéd Károly nevű fiát, aki olyan jóízű vidéki történeteket ír, mint egy gazdasági praxi.” Könnyen olvasható a Krúdy-életmű idézett szakaszaiból egy olyan Lovik-portré, mely a műkedvelő, vö­rös kesztyűs, arisztokrata írót mutatja a be­fogadónak, kritikus karikatúrát formálva az arcképből. Közelítené ez a megjelenítés a Lovik-prózát a Földényi F. László által ki­indulópontként fölvett Bartos Róza művé­hez. Krúdy említett műveiből azonban a tudatos kívülálló alakja bontakozik ki, aki a hagyományosnak tekintett magyar civilizá­ciós-kulturális értékek fönntartása mellett foglalt állást, miközben túlélésük egyetlen esélyét a klasszikus európai mintákba il­leszkedésben látta.14 Ezt az értelmezést erősítheti Márai Sándor A magányos lovas című cikke15 is, amelyben a második világ­háború második évében olvasódik újra a Lovik-korpusz, mégpedig olyan szemszög­ből, amely az irodalmi (kor) divatokkal szemben az irodalom általánosan elfoga­dott, mindenkor aktuális értékrendszere felől közelít.16 Ebből a nézőpontból Lövik munkássága Márai jelenétől idegen, ez azonban nem azt jelenti, hogy időszerűt­len, mivel - bármennyi (kötelező, és már a paródia határát érintő) tiszteletadást tesz otthonos Lövik láthatta a festményt. Korek Valéria: A századelő három mesternovellistája. Aurora Kiskönyvek. München, 1987. 55.30. jegyzet, is Márai Sándor: A magányos lovas. In. Pesti Hírlap 1940. III. 24. 67. sz. 5. és Uő.: Vasárnapi Krónika. Akadémiai Kiadó - Helikon Kiadó, Budapest, 1994.126-129. old. Köszönet Fried Istvánnak, aki a közlésre fölhívta figyelmemet. A továbbiakban az utóbbi kiadásra hivatkozom. 16 „Kitűnő író volt, a legnemesebb magyar mondatokat írta. Magatartása csaknem érthetetlen már; ez a fajta író elveszett irodalmunkból.” I. m. 126. old. 156

Next

/
Thumbnails
Contents