Lovik Károly - Budapesti Negyed 67. (2010. tavasz)

Kelemen Zoltán: A dilettantizmus dicsérete. Lovik Károly a századforduló irodalmában

aki kerüli, hogy hivatásáról, melyet szenvedélyének tart, művei közrebocsátásán túl a nyilvánosság előtt számot adjon. Szintén Szemere-Alvinczi kapcsán említtetik az író és szerkesztő a Bródy Sándor vagy a Nap lovagja című Krúdy regényben (Szemere ezúttal saját nevén szerepel). Tudományos igényű hírlapi tevékenysége, mely főként a lovak dresszírozására vonatkozik ehelyt, a konzervatív irodalmi értékek képviseletével párosul.11 Móricz Zsigmond kapcsán említtetik még egyszer Krúdy Irodalmi kalendáriomában Lövik, mint annak a cizellált, nyugati ihletettségű, frankofon irodalomnak a képviselője, melyre Móricz Kazinczy nyelvújításával együtt „fittyet hányt”.12 Különös ez a kitétel Lovikkal kapcsolatban, akiről tudni való, hogy széleskörű olvasottsága mellett orosz írók (Puskin, Gogol, Turgenyev) ihlették inkább (akárcsak Krúdyt), kiknek műveiben az abszurd fantasztikum iránti hajlam bizonyos romantikus jellemvonásokkal társult, vagy ellenkezőleg: a realista társadalomrajz mellett a lírai tájleírások bensőségességé- ben talált ellenpontjára. Ráadásul az Ady Endre éjszakáiban Csehov és Turgenyev hatását említi az elbeszélő Lövik kapcsán, akit úgy mutat be, mint „bizonyos Lövik

11 Krúdy Gyula: Irodalmi kalendáriom. írói arcképek. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1989. 298-299. old.

12 l.m. 617. old.

13 Krúdy Gyula: Ady Endre éjszakái. Helikon Kiadó, Budapest, 1989.33-34. old.

h Széleskörű műveltségére jellemző lehet az a föltételezés, mely Korek Valériától származik. Az Egy elkésett lovag harmadik epizódjában olyan leíró részletre bukkant, mely föltűnően emlékeztet John Everett Millais Ophelia című 1852-es festményére. A világlátott, s különösen Angliában

nevű pesti ügyvéd Károly nevű fiát, aki olyan jóízű vidéki történeteket ír, mint egy gazdasági praxi.” Könnyen olvasható a Krúdy-életmű idézett szakaszaiból egy olyan Lovik-portré, mely a műkedvelő, vörös kesztyűs, arisztokrata írót mutatja a befogadónak, kritikus karikatúrát formálva az arcképből. Közelítené ez a megjelenítés a Lovik-prózát a Földényi F. László által kiindulópontként fölvett Bartos Róza művéhez. Krúdy említett műveiből azonban a tudatos kívülálló alakja bontakozik ki, aki a hagyományosnak tekintett magyar civilizációs-kulturális értékek fönntartása mellett foglalt állást, miközben túlélésük egyetlen esélyét a klasszikus európai mintákba illeszkedésben látta.14 Ezt az értelmezést erősítheti Márai Sándor A magányos lovas című cikke15 is, amelyben a második világháború második évében olvasódik újra a Lovik-korpusz, mégpedig olyan szemszögből, amely az irodalmi (kor) divatokkal szemben az irodalom általánosan elfogadott, mindenkor aktuális értékrendszere felől közelít.16 Ebből a nézőpontból Lövik munkássága Márai jelenétől idegen, ez azonban nem azt jelenti, hogy időszerűtlen, mivel - bármennyi (kötelező, és már a paródia határát érintő) tiszteletadást tesz

otthonos Lövik láthatta a festményt. Korek Valéria:

A századelő három mesternovellistája. Aurora Kiskönyvek. München, 1987. 55.30. jegyzet, is Márai Sándor: A magányos lovas. In. Pesti Hírlap 1940. III. 24. 67. sz. 5. és Uő.: Vasárnapi Krónika. Akadémiai Kiadó - Helikon Kiadó, Budapest,

1994.126-129. old. Köszönet Fried Istvánnak, aki a közlésre fölhívta figyelmemet. A továbbiakban az utóbbi kiadásra hivatkozom.

16 „Kitűnő író volt, a legnemesebb magyar mondatokat írta. Magatartása csaknem érthetetlen már; ez a fajta író elveszett irodalmunkból.” I. m. 126. old.

156