Lovik Károly - Budapesti Negyed 67. (2010. tavasz)

Szini Gyula: Lovik Károly

Kapus és Lövik Károly a Szent István díj után A Hét 1904

Országos Széchényi Könyvtár

jár. Innen van az egész magyar irodalomban valami visszafojtottság, vissza- tartottság, ami mint minden önmérséklés finom művészetnek, diszting- váltságnak hat, de artisztikusan talán éppoly veszedelmes lehet, amilyen fékező ereje van.

Gondoljunk csak orosz írókra, hogy viviszecírozták az orosz életet. Nálunk ennek csak kezdőnyomai vannak. Irodalmunk talán ezért forrongó, állandóan formát repesztö, ezért van még mindig a gerjedés, erjedés útján.

Lövik Károly írói sorsának viszontagságait csak ezzel a furcsa magyar chevaleresque gondolkodásmóddal tudom magyarázni. Hajlama, érdeklődése különös módon a versenylovak felé vonzották, amik számára az egzotikumot jelentették, írói vénájának fő forrását. Túlzó módon mondva, még Shakespeare-t és Thackeray-t is könnyebben megértette versenyparipákon, jockey-ken keresztül. Az angolságból épp úgy, mint a Franciaországból is a telivérséget, a pedigreet kedvelte. És Tisza Istvánnal órák hosszat el tudott vitatkozni egy-egy angol szó etimológiai jelentésén.

Syrion néven írt cikkeit mindig elolvastam, mindig érdekelt, mindig izgatott sokat-tudása, mindig ellentmondásra hívott ki gondolkodásmódja. Mily furcsa volt számomra, hogy párizsi és londoni élményeimet egészen

151