Lovik Károly - Budapesti Negyed 67. (2010. tavasz)

Schöpflin Aladár: Lovik Károly

gyöngyszemek. Minden tudatossága mellett sem látszik mega kiszámított- ság: a stílus, a mondanivaló formája mintha egyszerre születnék meg a mondanivaló tartalmával, a gondolat készségesen, magától simul bele a szavakba, nem maradnak hézagok, nem ejtődnek fölösleges szavak - Lövik dolgaihoz igazán nem lehet semmit hozzátenni és nem lehet elvenni belőlük, organikus egészül tűnnek fel a forma és tartalom pontos összezáródásában.

A szélesebb formának kevésbé mestere. Néhány regénye tele van finomsággal, különösen előadás dolgában, de hiányzik belőlük a széles perspektíva, és erősebben érzik, mint a novellákban, az író fogékonysága idegen hatások iránt. Egyik regényén (A leányvári boszorkány) kissé zavaró módon éreztük Mikszáth Kálmán hatását, másokban Herczeg Ferencét. Ezek a regények is tulajdonképpen terjedelmesebb és szélesebb részletrajzú novellák, de sem társadalmi, sem pszichológiai hátterük nem oly mély és világító, mint némely novelláé. A nagyvonalú művészet nem a Lövik genre-e — finom, érzékeny kezű kisplasztikus ő, aki az apró művészi formák nemes és biztos alakításával tud közeljutni a monumentalitáshoz. Művészetében ez a dekadens vonás.

Legkészebbnek, minden tulajdonságában legérettebbnek legutóbb megjelent könyve1 mutatja, amely már alig mutat rést, amelyen át útja nyílnék a változásra, önmaga megújítására.

Nyugat, 1914. 9. szám

1 Keresztúton. Irta Lövik Károly. Budapest, Singer és Wolfner.

149