Lovik Károly - Budapesti Negyed 67. (2010. tavasz)

Lovik Károly válogatott elbeszélései

A tavaszt mindig délvidéken töltötte, télen pedig az utazást, ezt a szörnyű robotot művelte és mértföldet mértfóldre járt be hónapokon át. És mindennek daczára a szünetlen izgalmak kapcsolatai: a kártya, a fogadások, a nehéz szivarok, a vadászatok, a versenyfuttatások, az agarászatok, a nők és az italok nem tudtak végezni vele s már húsz évig száguldottak mellette.

Élete lázas képeiből mindössze az a főfájás szűrődött össze mely reggelenkint kínozta. Miután ma volt a nagydíj s ilyenkor az egész turf a délelőtti misére megy, orvosért küldött a szomszédba.

Az orvos hosszas vizsgálódás után föltétlenül nyugalmat ajánlott.

(- Hogy ez még él - dörmögött magában. - Érthetetlen!)

Abafi, a jól nevelt ember udvarias alázatosságával nyugodott meg a rendeletben. Az orvos ebből bizalmat merített és így szólt:- Házasodjék meg méltóságod ... De, ha szabad ajánlanom, nem a méltóságod köréből. Bocsánat, de ott mindenki túlideges, a vér túlfinom. Erről különben könyvet írtam s ha méltóságodat netán érdekelné ... Szóval egy nyugodt vérü családot ajánlanék.

Az orvos azután elment, de az ajtóból még egyszer visszaszólt.- Ha nem veszi rossz néven: hány éves méltóságod?- Negyvenkettő - mosolygott rá Abafi.- Érthetetlen - dörmögött az orvos a lépcsőn. - Rég halottnak kellene lennie.

Mikordélután kikocsizott a versenypályára, eszébe jutott az orvos rendelete.- Milyen különös volna, ha megfogadnám - gondolkozott magában. - Hátha a nyugalom segítene? Ha úgy két-három évig falun, erdőkben, parasztok között nevekedném, kikergetném magamból ezt a főfájást és pusztán fekvő idegeimet jótékony zsírréteg takarná el a nagyvilág elől. Lustaság: ez az, amit sosem éreztem s amire szükségem van.

És elgondolkodva életén úgy rémlett neki, mintha a gyorsvonat ablakában csinálta volna végig egész pályafutását.

Estefelé ismét eszébe jutott a reczept s mikor reggel rettenetes főfájás keltette föl, elhatározta, hogy megházasodik. Miután az az ember volt, aki ideges gyorsasággal tesz mindent, azonnal széjjelnézett összes ismerősei között s estére már meg is állapodott egy famíliában. Nem volt arisztokrata vér, de azok a kitűnő államférfiak, melyeket e család minden húsz évben pontosan beszállított a parlamentbe, nagy hírnévhez juttatta őket. Csodás szívósságu, nagyképzettségü, alapjában azonban parasztkeménységü és vérü emberek voltak, afféle veréb-család, mely tud alkalmazkodni viszo11