Lovik Károly - Budapesti Negyed 67. (2010. tavasz)

Lovik Károly válogatott elbeszélései

A fecske meg

a veréb

I.

Abafi gróf, a híres sportsman, mikor egy szép májusi reggel föl akart kelni, hogy a Királydíjat megelőző déli misére menjen, rettenetes főfájásra ébredt. Ez a főfájás nem volt olyan, mint a többi emberek szaggatással kezdődő és zsibbadással végződő rendes migrénje, valami egész különös, hogy úgy mondjam egyéni főfájás volt, amely a tífusz deliriumából, az idegláz velőhorzsolásából meg a hűdés ólomnehézségéből alakult össze és gyötörte meg áldozatát. Nem az első és nem is az utolsó e fajta esete volt. Azelőtt csalt ritkán, nagyobb izgalmak után jelentkezett, utóbbi időben azonban egyre szaporább vendég lett és valósággal zsarnokoskodott. Mentség ellene nem igen volt: olykor az első falat ételre megugrott, máskor a hideg zuhany vagy a friss levegő kergette el, de néha minden hiába volt, kőkeményen fészkelt az agyban, megzavarta a gondolkozást és leszorította a szempillákat. Ilyenkor végigérezte mindazokat az izgalmakat, melyek e bajt szülték. Az a pillanat, mikor az alatta vágtató ló a magas kőfal előtt ugrásra készül, az a másodpercz, mikor az oroszlán szemén meglátszik, hogy észrevette a vadászt és rája akar ugrani, a hajnali kártyaasztal megdöbbentő csöndü perczei, az a jelenet, mikor a versenyző lovak a tribünök előtt összegomo- lyodnak s akkor, mint egy jól ellökött tekegolyó, hátulról közéjük furakodik s jut eléjük a te lovad, mindez sajogva, lázban támadt föl izzó agyában.

Persze, hogy ezek az izgalmak ásták alá egészségét. Néha maga is csodálkozott, hogy bírta el eddig és nem pusztult el már harmincz esztendős korában. Apró termetű, vézna ember volt, csupa csont és ideg. Az anyja gyönge tüdejü volt s ezt gyermekeire is átörökítette, apja is fiatalon halt meg. Ez a származás nem vallott jóra s a fiatal gróf semmivel sem járult hozzá, hogy egészségét izmosítsa. Húsz éves kora óta élete klubbokban, tribünökön, vasutakon, gőzhajókon és paripák hátán tölt el, szivarfüstben, nehéz italok és izgalmak között. Ha a tükörbe nézett, egy kis képzelőtehetséggel megláthatta csontvázát, finom, sápadt bőr és túlfeszített izmok takarták el.

10