A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
vendégek is megnézték az üvegeket az ágyban, de csak egy áhítatos pillantásra emelhették fel a dunyhát, meg ne hűljön a lekvár; sört is ittak, feketét is, rágyújtottak, és megeredt a vacsora utáni terefere. Jókedvűek voltak, izgatottak, történeteket meséltek, irodalmi és egyéb dolgokon vitáztak, szót szóba vágva, meggyőzték vagy legorombították egymást; később megjátszani kezdtek. Mert leginkább játszani szerettek, de nem kártyát, hanem betűkkel, szavakkal, számokkal, rímekkel, egymás nevével: kifordítottak és kifacsartak mindent, ami a nyelvükre került, s az nyert, aki a legmerészebbet, legfurcsábbat találta ki. - Ezt mondd meg, Fri- ci, mi ez? - szólt át az asztalon Turcsányi, és már szavalta is: Mikor mi tcsinált a micsoda Milyen micsoda, hol... ? A „kicsoda-micsoda” játék volt ez: egy versre kellett gondolni, s úgy feladni, hogy minden egyes szava helyett a megfelelő kérdőszót mondja az ember - sok más játék mellett apám találta fel, és ő volt legjobb mestere. Most is csak legyintett, darálta a megfejtést: Estvejött a parancsolat Violaszín pecsét alatt... Aztán a többiek adtak föl verseket, Bébi még slágerszövegeket is, de apám sokszor végig se hallgatta, az első sor derekán közbevágott, és mondta tovább. Utána ő kérdezett, amire jó volt odafigyelni, mert ravaszakat, fogósakat tudott kérdezni. - Na, Turcsi, hát ez mi? Hogyan mitcsináltam Micsodáim mikor Micsodába mit csinált mégis Hány milyen micsodám... ? Törte Turcsi a fejét, törte, de nem bírta kitalálni, hiába kérdezte vissza háromszor, a többiek is csak keresgélték, illesztgették, nem jött ki semmire. Végül negyedik mondásra, éppen a „szabad a gazda” előtt ütött Darvas a homlokára: - Ördög vigye el: Diligenterfrequcntáltam iskoláim egykoron, secundabo ponált mégis, és a többi... Én a sarokban ültem egy párnán; tizenegyig fent maradhattam, hiszen nyári szünidő volt. Nagyon szerettem, ha ilyesmit játszottak, most is alig fértem a bőrömbe: majd én megfogom apát! A halandzsa nyelvet ő találta fel, még a szót is apám alkotta (ezúton közlöm nyelvész kartársaimmal), s 627
