A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

I. "Budapesti emlék" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

Ott sírtam, hol senki se látott,

Piszkos, züllött helyeken,

Mert gyűlölöm én a gyáva pityergést,

Utálom s émelyedem.

De ha kell még könny, adj jelt, te halott, Nincs vége a tornak, még tart az ebéd,

Ha elfogy a szemből a víz, adok én Vért is, ha kell, sót is, ecetben epét.

És szétfolyok könnyé s a földbe szivárgók, Ha ez kell, halott, teneked:

Kimoslak a földből, kiáslak a földből, Kibontom a gyolcsból tetemed.

S megindul a könny patakja veled,

A szennyes ár kidagad,

S rohan át temetőn, falon rohan át Vad folyó, könny-zuhatag.

Egy új vízözön pörgesse meg újra A földet, mint gyermek az orsót,

S vizek tetején, habzó vizeken Noé bárkája, koporsód.

Halott, te halott, anyám, szeretőm,

O nőm, gyermekem, barátom!

Majd szállj ki belőle s adj hírt nekem onnan, Ha kikötsz egy új Araráton.

( Versek. Martinovics — Nem mondhatom el senkinek - Üzenet a palackban - Függelék. Akkord, [Budapest],2003. [Karinthy FrigyesÖsszesMűvei 16.] 25-27.old.)

499