A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
I. "Budapesti emlék" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
Halott Az élőt kínálja gyümölccsel tavasz, nyár, És kínálja borral a tél, — De én már tudom, miből él a halott: A halott könnyekből él. A halott fekszik a sír fenekén, Ahol nincs se tél, se nyár: És sárga az arca s a szeme süpped És fekszik és könnyre vár. És fekszik és vár, hogy jönnek-e már, És fekszik és vár a holt. Nincs hála, se vád, nem kér, nem is ád, Nem kell neki se nap, se hold. Se emlék, se remény, se távoli táj, Csak könny kell a szemből, sok szürke nyirok, Mikor reccsen az ág és zúgnak a fák S lüktetve szorul a torok. Mikor szörcsög a föld és árad a csend És szárad a csont odalent, A csont, a kemény, akkor várja szegény Vergődő lágy elevent. Mert tudd meg: olyankor nevetni szokott, Ha sírásra görbül a szád, Ha sírsz, ne feledd lágy arcok alatt A csontarc kaján mosolyát. Én annyit sírtam már, ó, de unom! Kimarta szívem a könny, Mint vén, erezett, rossz régi rezet Zöld rozsda, lusta közöny. 498
