A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
ben álldigálnak a pult előtt; ilyenkor kiapadhatatlan buzognak fel a témák, a sürgős kinyilatkoznivalók: megannyi próféta, néptribun... Egy ezer ráncú, sült almához hasonló, veres arcú kis öreg, már erősen kapatos kedvben, láthatóan velem szemez, rám kacsint, felém emeli poharát:- Hehe... mi ketten, igaz-e? Sejtelmem sincs, honnan ismerhetjük egymást, s még csak gyönge arcmemóriámat sem okolhatom: ilyen fizimiskát az ember nem egykönnyen felejt el. S vajon mit érthet azon, hogy mi ketten, milyen sajátos kapcsolatot, amely külön is összefűz bennünket az italbolt népes családjában? Mi ez a kacsintó, cinkos összenézés, miféle titkos szövetségem, sorsközösségem lehet ezzel a zanzafejű kisöreggel?-Hehe-köszönt újra a fröccsével, reám s magára mutatva.-Mi budaiak, igaz-e?... Budának az Új Magyar Lexikon adatai szerint jelenleg több mint négy- százezer lakosa van. S lám, ez az összeaszott ábrázatú bácsika földijének, testvérének érez itt a zord pesti idegenben, mert én is egy vagyok e négy- százezer közül, szíve megmelegszik, ahogy Stanleyé, amikor végre megtalálta Livingstone-t, annyi viszontagság után egy fehér arcot a legsötétebb Afrikában... Derűs-barátian intek oda poharammal, visszakoccintok: mégiscsak jó, ha az ember tartozik valahová. Vasfüggöny Oly elválaszthatatlanok voltak, mint Oresztész és Püladész, Castor és Pollux, Szilágyi és Hajmási, Hacsek és Sajó. Húsz évig ültek együtt a kávéházban, és soha semmiről se volt azonos véleményük. V. a Fradinak szurkolt, Z. csak azért is a Honvédnek, V. minden alkalommal megivott egy stampedli konyakot, de nem cigarettázott, Z. viszont absztinens volt, ám sűrűn dohányzott, főként azért, hogy a füsttel is bosszantsa asztaltársát. Egyikük lottózott, a másik totózott, Z. az ügetőre járt, V. ezt csalásnak tartotta, és a galoppot kultiválta, ez ultizni szeretett, amaz sakkozni, s ha V.-nek nem ízlett a fekete, Z. tüstént dicsérni kezdte, és külön borravalót adott a pincérnek. Szünet nélkül vitatkoztak, Hitlerről és Churchillről, a sztálingrádi csatáról és a teheráni értekezletről, Koreáról és az ENSZ-ről, s bár akkoriban minden újságban jobbára ugyanaz állt, Z. - minthogy V. a Népszavát járatta — azért is a Magyar Nemzetre fizetett elő. Z.-t elkeserítette a londoni 6:3, mert V. előzőleg győzelmet tippelt, emez viszont ujjongott, amikor elvesztettük a világbajnokságot, mivel Z. azt jósolta, hogy megnyerjük. 788
