A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
Ötvenhat végén, amikor néhány hetes szünet után újra kinyitott a kávéház, rögtön csúnyán összekaptak azon a fölöttébb időszerű problémán, hogy milyen az igazi Pethes-leves. Z. azt állította, hogy nemcsak marhahússal, benne főtt tyúkhússal is forsriftos, V. erre verni kezdte az asztalt, felugrott, és kivörösödve kiabálta, hogy ő többé nem ül le ilyen hülyével, aki az Ujházy-levest összetéveszti a Pethes-levessel. Később ezt az elhatározását úgy módosította, hogy egyazon országban se marad vele: még nyitva volt a határ, fogta magát és kiment, meg sem állt Venezueláig, ahol valami rokonáéit. Z. azóta többnyire egyedül ül az asztalánál, szótlanul kevergeti feketéjét; a dohányzásról leszokott. És föltehetően V. is leszokott a konyakról abban a caracasi kávéházban, ahová jár, ha ugyan van ott kávéház. Levelet az elmúlt nyolc év alatt nem írt, azt is csupán üzente egy hazalátogató ismerősével, hogy tudni sem akar arról az országról, ahol olyan alakok, mint Z. reuzálhatnak, az visszaüzent, hogy neki pedig megvan a véleménye az efféle gyászmagyarokról, akik egy tál leves miatt képesek elhagyni és leköpdös- ni a hazájukat. Nemrég, mikor a szokott időben belépett a kávéházba, a régi asztalnál V.-t pillantotta meg. Széles karimájú, fehér sombrero volt mellette a széken, ám kezében most is ott a Népszava, előtte a stampedli konyak. Z. odaült, de mivel ő volt a sértett fél, nem köszönt, tüstént magához intette a trafikosnőt, s míg rágyújtott egy vaskos Dózsára, így szólt a kisasszonyhoz a sűrű füstön át:- Na látja, kérem, és még ezt nevezik vasfüggönynek! Gabi Kicsi koromban sokat betegeskedtem, télen mindig meg voltam fázva. Vizes borogatások közt feküdtem, számban az orvosság undok íze. Ilyenkor többnyire Gabi bátyám szórakoztatott, felolvasott, mesélt, kis magánszámokat rögtönzött. - Megy a hivatalba - mondta szárazon, pattogva, s egy aktatáskát kapva a hóna alá, feszes, merev pantomimléptekkel elhagyta a gyerekszobát. - Jön a hivatalból - toppant be újra, ugyanilyen keményen, leszegett fejjel, céltudatos, komoly lárvaarccal, ahogy a felnőttek jártak, vagy ahogy képzeltük, hogy járnak; nem lehetett nevetés nélkül kibírni. Aztán megállt a szoba közepén, karjával sebesen csépelve, darálva. — Van halász, vadász, madarász. Hát én vagyok a hadonász. Egy hadonász, aki egész nap csak hadonász. Vagy karját kitárta, akár a szárnyakat, csapdosott, közben fel-felugrált a linóleumos padlón, egyre magasabbra, egyre magasabbra. 789
