A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

idegen, elvont, és máig bennem van annak a kis elemistának az ódzkodása. Azután telik-múlik az idő, s bizonyos apró dolgok kezdenek mind többet jelenteni. Egy régi kapualj, utcasarok, grund - teljes jogú magyar szó ez Molnár Ferenc óta -, ahol az ember a labdát rúgta, a holtág, melyben vízilabdázott. Egy utca, ahol először kísérgetett vagy várt kislányokat, egy tömb, amit négyszáz méteres futóverseny címen körülloholt. Ezek a dolgok egyre fontosabbak. És az esztendőkkel szaporodnak a kapualjak, bokrok, fák, régi mozik, utcák, terek, rétek, villamossínek, vasúti töltések, hidak, hegyek. És az emberek, akik ott laknak. S ez tágul és tágul. Az utcából kerület lesz vagy egy környék, amihez jobban odatartozunk. És a kerületekből, vidékekből lassanként kikerekedik az ország. Hát ezzel a nem patetikus, de nagyon érzékletes, reális megközelítéssel már egyre többet jelent nekem a szülőföld. Nem hiszek abban a hazaszeretetben, amely zászlót lenget, és kiabál, és a mellét döngeti. Nagyon sokszor megbukott ez a zajos, színpadias pufogta- tás. Százszor kiderült, hogy nagy szavak, frázisok, hiába ismételgetik őket reggeltől estig, nem tartanak össze. Az igazi összetartozás alulról épül, ilyen kicsiségekből. Vigyázzunk hát a padokra, utcasarkokra, grundokra, mozikra, futballpályákra, a Feneketlen-tóra.- Determinálja-e írás közben a szülőföld a fantáziát is?-Az író természetesen legszívesebben arról ír, amit legjobban, legrégebben ismer. De áll ez az olvasóra is. Amit olvasok, játszódjék a világ bármely részén, azt gyermekkorom jellegzetes színhelyeibe képzelem bele. A tengereket, vizeket, dokkokat, kikötőket mindig a lágymányosi holtágba gyömöszölöm, legyen az Singapore, Yokohama vagy Rio de Janeiro. Ugyanígy a mozi vagy színház vagy hangversenyterem nekem mindig a régi budai Simplon mozi. S hasonlóképpen az emberek is: a regényhősöket hozzá- passzítom, ráillesztem ismerőseimre. Nagyon fontos, perdöntő dolog például, hová képzelem a házat, ahol Raszkolnyikov megöli az öregasszonyt. Nekem az a ház mindig a Verpeléti út 2. Hogy került Raszkolnyikov a régi Verpeléti útra? Én laktam ott gyerekkoromban, és oda megy föl baltával; még a lépcsőházat is úgy alakítom át. Nem valami nagy fölfedezés ez, bizonyosan írtak is már erről, talán magam is. Ha csinálnának egy tesztet, kiderülne, hogy az olvasott cselekményt képzeletünk túlnyomóan olyan színhelyekre teszi át, melyeket hatéves korunk előtt ismertünk meg. Ez az olvasó aktív részvétele az irodalomban.- A faluról elszármazott íróknál-költőknél egy-egy régen hallott szó, a falusi élet túnőjélben lévő t'ekvizitumai automatikusan felidézik a múltat, a gyermekkort. Mi indítja be ezt a mechanizmust az urbánus írónál?- Például egész ócska, régi slágerek. „Jaj, de ravasz dolog ez a tavasz”, vagy: „A legszebb tánc a simi”. A Verpeléti úti házba gyakran jöttek verklisek, har782