A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

Elnke aluljáróba, mert olykor ott már kapható a másnapi Népsport és egyéb újság, és már aznap este kíváncsi vagyok rá. Ez még sose jutott eszembe például Amerikában, pedig ott is árusítják este a reggeli lapot, és a vasárnapi New York Times legalább három kiló.

— Van egy játékunk idehaza: felütöm valahol a telefonkönyvet, és minden hasábon kell találnom legalább egy ismerőst. Akivel beszéltem már, vagy esetleg hallottam a színházban, az operában, láttam, találkoztam vele az utcán, meccsen vagy bárhol. És általában rá is akadok, csak nagy ritkán nem sikerül, de van úgy, hogy kettőre is. Most számítsd ki, hány lap van a telefonkönyvben, és minden lapon négy hasáb.

— Még valamit. Középiskolás koromban utáltam a történelmet, különösen az évszámokat. Már-már öngyilkos akartam lenni, apámat kérdeztem, nincs-e olyan gimnázium, ahol nem tanítanak történelmet. Most meg úgyszólván semmi nem érdekel úgy. Az első és második világháború éppúgy, mint a trójai vagy napóleoni háborúk - és az évszámok furcsa módon belém rögződnek. Amikor már szükségem sincs rájuk, mert itt ez a sok könyv, lexikon. Rettenetesen érdekel 1848, Görgey, 1918-19. De éppígy mondhatnám Zrínyi körét és korát. Vagy az Árpádok, a magyar őstörténet, a honfoglalás előtti vándorlások, és így tovább. A századforduló is izgalmas, mondjuk, Nagyvárad akkoriban, mindent elolvastam hozzá - mindent? Na jó, elég sokat.

— Hogyan valósul mega közép-európaifölddarabhoz, hazájához, a rajta élő emberekhez és történelmi mid íjukhoz való ragaszkodása?

— Többször mondtad ezt a szót: haza. Gyerekkoromban szinte másról se lehetett hallani, olvasni, csak nemzetről, hazaszeretetről. Már nagyon fiatalon kialakult bennem egy reflex, irtóztam a nagy szavaktól. Reggeltől estig mindenütt ezt kiabálták. Ügy kellett imádkozni az iskolában: „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában, ámen.” Meg: „Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország.” A fiataloknak akkor is az volt a természete, hogy amit nagyon pumpáltak a fejükbe, az ellen tiltakoztak. Majdnem botrány támadt az egyik házi dolgozatomból, mert azt írtam, én ugyan nem vagyok hazafi, de azért... már nem is tudom, hogy folytattam. Aztán szüleim tanácsára vastagon kihúztuk tustintával, mert ebből mégiscsak baj lehet.-A hazaszeretetnek, idetartozásnak van egy patetikus megfogalmazása. Hogy Petőfi elhanyatlik a csatamezőn, és szíve vérével írja a porba: Hazám. És ezt a csupa nagybetűs Nemzetet, Hazát bontjuk aztán le megyékre, városokra, kerületekre, utcákra. Az egészből kiindulni és azt kiporciózni annyifelé, ahány fű, fa, bokor. Evvel én nem tudok mit kezdeni, számomra

781