A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
-Legutóbb pedig szülőföldemmé vált-nagyon furcsa és nagyon távoli- Kisbacon, a Székelyföldön. Barátaink, Benedekek révén jutottunk el oda először, még Benedek Marcell-lal, ők valamennyien onnét származnak. Benedek Elek lánya, Flóra ma is ott él, a régi házban, ami most emlékház. Nagyon szeretjük, s úgyszólván minden esztendőben, de olykor évenként kétszer is meglátogatjuk. Elmesélik, mi történt a faluban, ki ment férjhez, ki halt meg azóta, hogy utoljára ott jártunk. Varázsos kis székely falucska, odaejtve Nagybacon, a Csík orra és a borvizes Bibarcfalva közé. Az egész táj csupa borvíz. Igen-igen szépen beszélnek ott magyarul. Sok érdekes tájszavuk van, sok furcsa ejtési sajátosságuk. Nálunk csak gyerekek vannak, ott meg a népnyelvben, köznyelvben is: gyermekek. Nálunk csak«-, legalábbis az élőbeszédben, az s csupán írásban, leginkább versekben, hogy kijöjjön a mérték. Ott: egy fiúcska s egy leányka bejönnek. Engem azonban legfőképp a székely nyelv rendkívüli grammatikai gazdagsága ragad el. Ma is elevenen élnek olyan igeidők, mint láték, láttam volt, láték vala, sőt látand! Használatosak a szenvedő igealakok. Az anya azzal pirongatja kisfiát, hogy vigyázzon, mert megverődik. El •à látnok, hallanák, amit le nem mernék írni egy mai hangvételű novellában, félve, hogy modorosságnak hat. Nekünk csak két igeidőnk van, múlt és jelen, jövőnk nincs: eszem, ettem, de már az ennifogok bonyolult körülírás. Nehogy azt hidd, magyarkodni akarok. Csak éppen irigylem a székelyeket: mennyivel szebben beszélhetnek, mennyivel nagyobb a készlet, melyből meríthetnek. Azokat az árnyalt és finom viszonyításokat hiányolom, amikre nekem mint írónak - öregapja fülit az írónak: a hétköznapi beszédben volna rájuk szükségem. Hát nekem ez is szülőföld ilyen értelemben. És ha még törném a fejem, volna tán más is. A kör tágul, egyre több és több hely válik fontossá. Mi is az a szülőföld? Ahová újra és újra elmegyek, közöm van hozzá, kíváncsi vagyok, mi történt ott, mi változott.- Es mi a haza? Hiszen külföldi utazásai során sem feledkezik meg a hazára figyelni.- Naiv, pontatlan fogalmazás volna, hogy az a haza, amit az ember szeret. Én erre az országra legalább annyira haragszom, mint amennyire szeretem. Sőt igazán bosszankodni, dühöngeni, gyűlölni csak idehaza tudok. Mit izgat engem, hogy Amerikában így meg úgy, ki az elnök, mint játszanak a színházak, ki mit mond, vagy a dollárnak mennyi az árfolyama. Az a hazám, ami érdekel, amihez közöm van.- Persze azért mindenütt igyekeztem átvenni az életritmust, s nem előkelő idegenként szemlélődni. Az ottani újságokat olvastam, mármint ha értettem a nyelvet, választottam magamnak csapatot, amelyiknek szurkoljak, talán még pártot is, mellyel az adott körülmények között rokonszenvezhetek. Voltak barátaim, s nyitván kerültek ellenségeim is. Hiszen Amerikában 779
