A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

- Kérem, akit az irodalom nem érdekel, nem is nevezhető igazán haladó embernek.- Hát mi volt azelőtt?- Pincér, amíg a lábam megvolt. De a fronton megsérültem, ideggyulladást kaptam, amputálni kellett.- És hol pincérkedett?- Sokfelé, még Olaszországban, Párizsban is, az avenue de Clichy-n ... Connaissez-vous la rue, monsieur?-Mais oui, monsieur. És hol lakott?- Montmartre, dans le dix-huitième. Hôtel de la Paix. Un petit hôtel naturellement.- Nem ismerem, én a Quartier-ben laktam. Et vous n’avez pas la nostalgie de Paris?- Quelquefois: qui pourrait oublier la France?... De itt is egész jól megvagyok, nem panaszkodom, on peut dire, je suis content, je n’ai pas à me plaindre.

így csevegünk a szeméttelepen; az éjjeliőr még kikísér a sorompóig, ott veszek tőle búcsút:-Je suis vraiment heureux d’avoir fait votre connaissance, monsieur.- Au contraire, c’est moi qui ai l’honneur extraordinaire. Au revoir, monsieur.

Pest felett a tömör, tejes kék seszínűvé hígult, a hold most beteg sötétsárga, a túlsó parton elhúz a csepeli gyorsvasút. A Budafoki útra csapok ki, ballagok tovább a szűrt éji fényességben: a Goldberger messzire világító zöld ablakaival, örökös gordonkabrummogásával úgy hívogat, akár egy országúti csárda. Szemben a gáztartály órájáról megnyugvással olvasom le, hogy jelenleg huszonötezer köbméter gáz a készlet, dolgozik serényen az elektromos centrálé is, négy fekete kéményéből dől a korom, lefelé csapódik, mint a Káin füstje.

A széles, göröngyös Hengermalom úton a hajnal döbbent néptelensége, alszik az Indián telep, a földhöz lapuló, ósdi munkásházak e mállatag, külvárosi tanyabokra, szinte hallani egyenletes lélegzését, fölötte tejüvegbura az éjszaka. A vágányokon tolatás, átevickélek a kocsik közt, a meredek parton le a holtághoz. A malomtól két csúszda vezet a vízig, az egyik ma is használható, hosszú pályája elível a sínek felett, a másik romba dőlt, tornya szétlőtt bástya, hézagain átsüt az ég. A hold rám kacsint, molett, kacér éjjeli hölgy, de kissé már fonnyad, túljutott szegény az élete delén; arcáról lecsurog a festék, liláskék lárva tekint rá vissza a Duna tükréből. Duplán látszik szemközt a keskeny földnyelv is, mely az öblöt választja el a főmedertől, csúcsán a kikötött bárka, duplán odaát Csepel sűrű gyárkéményei, a gaval775