A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

lér folyó terven kívül megkettőzi a sziget iparát. Valami vörös siklik el: egy vontatóhajó lámpája, hullámai bevándorolnak a holtágba, visszaverődnek a partról, s a borzoló szellőben locsogva-interferálva töredeznek szét, egy ponty ugrik fel, táguló köreivel tovább bonyolítja az öböl örökrezgő hullámrendszerét.

Hanem, úgy látszik, mégse vagyok egyedül, a töltés tetején valami rao- corgás, pusmogás; a csúszda eltakarja a hangforrást, de a hajnali némaságban egész jól hallatszik a gyors leánycsivogás:-Te kedves, drága, egyetlen életem, tudod te, hogy te milyen szép vagy? De igazán, ne nevess ki, én nem viccelek, te olyan szép vagy, és egyáltalán nem vagy kövér, le ne fogyj nekem, az istenért, akkor már nem is tetszenél...- Ezt mind elmondtad a Bélának is? - kérdi a basszus.- Ugyan, hagyj már engem a Bélával, mit érdekel engem az a hülye Béla!- Akkor miért voltál vele?-Tudod jól, azért, mert te Szentendrén voltál, és vágytam rád, te édes, gyönyörű, úgy vágytam rád, majd beledöglöttem, és akkor jött a Béla, és én akkor is csak veled voltam teli...- Szóval csak azért, mert én hiányoztam?- Esküszöm neked, behunytam a szemem, és azt gondoltam, hogy te vagy az.- És jó volt?- Borzasztó volt, úgy utáltam, hisz olyan nincs több, mint te, ilyen kedves, aranyos, de igazán, hidd el, te olyan nagyon-nagyon szép vagy...

Aztán csönd van, langyos, puha csönd, majd jó sokára egy súlyos csobba- nás, kraulozás, s tajtéksáv hasítja át az öblöt a földnyelvig: ez valami modern lágymányosi Héro és Leander história... A hold lassan elsápad, ahogy körülötte az ég fénnyel telik, a Dunában is haloványul tükörképe; a víz most matt, zöldesszürke. A homályból egymás után olvadnak ki a jegenyék, a csepeli szabadkikötő ormótlan raktárépülete, a folyami jelzőtáblák. A holtág, mely az imént még a tájék legsötétebb foltja volt, viliódzó fényforrássá derül, éles kontúrokban válik el a parttól; az összekötő vasúti híd felett már némi rőt is vegyül a füstszínűbe, a horizont alól előtörő sugárzás megfesti a felhők peremét. Hátam mögött a Hengermalom harminchat tömör betonoszlopát oldalba kapja a hajnal, körben a lámpasorok is ki-kihunynak, egyik a másik után. Az öbölből egy halászbárka cammog ki zajtalan a szabad vízre, ferdén mered ki hálórúdja - már reggel van: háromnegyed három.

Ez a holt ág, nekem ez volt gyerekkorom ősvize, s bár azóta jártam már tengeren, ha óceánokról olvasok, képzeletem csökönyösen ide szorítja be, e szűk, homokos partok közé; a távoli, nyüzsgő kikötők, Rio vagy Hongkong is mindig újra ez a tenyérnyi öböl, ahol a téli pihenőn alig fér el néhány uszály;

776