A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
vastag betűkkel, gondos, aprólékos munkával bevésve: KATI BEKÉPZELT S KA. Valahol rádió szól, kamarazene, valaki hangosan, konokul fúj egy sípot. Kukucskálok, hogy hol, a földszinti lakásokba belátni az udvarról. Az egyik konyhában nylon női fehérnemű szárad kötélen, az ablakban törpepapagáj csárál. Bent a szobában egy öregember hosszú alsóban a végtelenbe merült tekintettel lábujjait vakargatja, mögötte borzas fiú olvas az ágyban, felkönyökölve. A szemközti lakásban ifjú nő tisztálkodik, dúdol, majd leoltja a villanyt. Odébb bőrmellényes férfi kutyát idomít, hosszan, szeretettel magyaráz a fekete korcsnak, a szomszédos konyhában egy bajuszos eszik, sajtos makarónit, vajas kenyérrel. Mélabúval tölt el, hogy mindez így, ebben az egyszeri összeállításban már csak rövid ideig látható: ki tudja, mire legközelebb jönnék, mit találok e ház helyén? Az első emeleten asszony hajol át a korláton, magányosan, ábrándozva. A negyedik emeleten kinyílik egy ajtó, s valaki éppen a feje fölött rázza ki a párnát az esőbe. A nő hátracsavart nyakkal kiabál fel: — Mondja! Nem tud vigyázni? — Vigyázzon maga! — rikácsol vissza a fönti. — Marha! — Maga a marha! Tejgőz Eleinte minden tiszta és éles és fehér. Én is fehér köpenyt kapok, azon ürüggyel, hogy be ne piszkolódjam, de gyanítom, valójában azért, hogy én ne piszkoljak be semmit. Ez itt a Budapesti Tejipari Vállalat kelenföldi telepe, ez a szaporán magyarázó, ugyancsak köpenyes férfi az üzem mérnöke, kalauzom, tőle tudom meg, hogy a telep átlagosan napi kétszázharmincezer liter tejet dolgoz fel, szombaton háromszázezret. A nyers tej kannában, tankos teherautón vagy jegelt tartályvagonban érkezik vidékről, termoszkocsikban a modernebbül fölszerelt gyűjtőállomásokról, Cecéről, Csornáról, Kaposvárról, Dombóvárról. E keréken járó kétezer-hétszáz literes, zárt, dupla falú hőpalackok ide gurulnak be az udvarra: a tejet hidegen kell szállítani, hogy meg ne romoljon, 8-9 Celsius alatt. Rögtön mintát is vesznek belőle, laboratóriumban ellenőrzik fajsúlyát, zsírtartalmát, savfokát. Megvesztegethetetlen riporterként magam is fölmászom a vagonra, hogy megvizsgáljam minőségét, egy merőkanállal kóstolok bele, jó hűs, puha, zsíros-vastag, tehénszagú. A kocsikról szivattyú húzza le a tejet, a cső átszalad az udvaron, be az alagsori előtárolóba, karnyi sugárban ömlik a fehér ár a nagy, ötezer literes kádakba, tajtékosan, buborékosán habzik a színén. Itt is ellenőrzőm, egy 770
