A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

télén megpillantom. Ez az, semmi kétség, a régi szürke falak, párkány, egymástól távol álló ablakok, lent bús üzlethelyiségek, többnyire lakássá átalakítva, csipkefüggönnyel, örökzölddel, még a számtábla is ott a kapu fölött: Bercsényi utca 50. De az egykori magányos végvárat közrefogják, körülbástyázzák az új vagy még egészen föl sem épült házak, jobbra, balra, elöl, hátul - az esti záporban, gyönge világításnál alig lehet megkülönböztetni a festését vedlő homlokzatot az éppen csak bevakolttól: az embriók és az öregek hasonlítanak egymáshoz.- Kit tetszik keresni? - szólít meg valaki. Hátrafordulok: a rendőröm áll ott, a túlsó járdán.- O, senkit, azazhogy... — hebegek némi bűntudattal. — Csak éppen sétálgatok...- Ilyen esőben?- Tudja, én régi lágymányosi vagyok... És ez a ház, erre még gyerekkoromból emlékszem, lakott itt egy lány, egy bizonyos...

Látom, nem érti, nem is nagyon hiszi. - Miféle lány? Ez a ház különben is át lesz építve, tatarozva.

Aztán mégis tovább baktat, csak fél szemmel pillogat vissza. Nézegetem a romlott falakat, a homlokzat telifröcskölve golyó- és szilánknyomokkal: itt a töltésnél soká állt a front, hetekig párbajoztak a mesterlövészek. Még nincs tizenegy óra, nyitva a kapu, egy férfi siet haza, nyomában én is belépek.

A kapualjban gyönge, füstös körte ég, mállik a fal, bádog szemetesvödrök állnak végtelen sorban. Jobbra táblácska, melyen máris meghatódom: SEGÉDHAZFELUGYELO; lassan már meg sem értik, miféle stallum ez - hová lettetek, ifjúságom szürke manói, régi vicik? És kissé beljebb, így: PINCZE, rácsok közt vezet az alvilágba a hosszú lépcső, a lejáratnál odakent papírlap: „Figyelem! Értesítem a t. lakótársakat, hogy a pince nyitvatartási ideje indokolt esetek kivételével a rend érdekében de. 8-10-ig, du. 17-20-ig tartjuk nyitva. Házfelügyelő.” Micsoda drámák előzhették meg ezt a zamatos fogal- mazású határozatot!... És itt az udvar, ahová sosem süt a nap, s melyből a lakásokba „szennyes köd jön be, elmocskolódott, áporodott, nedves, büdös... Fekete volt az ég. Éppen olyan volt, ami legjobban illett a Lágymányoshoz és lakóihoz...” Most nincs köd, csak eső, négy emelet magasságából zuhog alá, körben a gangok börtönfolyosóin virágcserepek áznak. A névtáblán vagy hetven lakást számolok meg a gyufa lángjánál, és micsoda nevek, uram teremtőm: Herkules, Enendorfer, Zubek, Dicku, id. és ifj. Piti József, Hangyái, Skaliszka, Csacsinovics, Jagyud Zeusz, Mikite, Ulle - nem folytatom, úgyis azt hiszik, én találtam ki.

Van itt egy másik udvar is, a hátsó: középütt poroló, az ablak alatt motor- kerékpár, kövér, szemüveges férfi csoszog át, félmeztelenül, lavórral. A falon

769