A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

kások, habarccsal bevert felvonulási barakkok, előregyártón idomdarabok, lépcsők, korlátok, díszítmények, csövek - itt épül az új lágymányosi lakótelep. Ám hiába vergődöm át e nedves kuszaságon, s visszatérve a deltához, hiába tocsogok végig jobb felé is a friss aszfalton, mindkét ág egy keresztutcába torkollik, és nincs tovább, a Bercsényi utcának sehol sincs folytatása.

De hát hová lett? Egy utcát csak nem lehet eltüntetni - egyre türelmetlenebbül ténfergek a langyos, tavaszi esőben, keresem a témámat, s egyre mélyebben keveredem az építkezés zűrzavaros éji csendéletébe. Valaha ezek voltak a legjobb grundok, a református templom körül, az egész világ egy focipálya. „Mi van a Lágymányoson látnivaló - írja Móricz - a kukorica- és krumpli termő Eladó telkek parcelláin... Az út a városból a szántóföldre ért ki, s a kukorica helyett itt-ott egy nagy bérház nőtt ki...” Hát az idén errefelé nem sok kukoricát fognak törni; bolyongok, keringek ebben a furcsa, ismeretlen városban, idegenül és sértődötten: mik történtek itt a hátam mögött? A Budafoki útról nézve egész házfalanx, világos-sötét ablakokkal, tömören, mintha mindig itt állt volna, a Fehérvári úton - odáig is kigázolok - estig villanyrendőr irányítja a forgalmat, a járda mentén egy hosszú, mély gödör, ide is építenek valamit. A Baranyai utca, ahol a falak tövébe, kapualjakba húzódom, hogy kissé megszáradjak, 1957-ben kiadott térképemen még csak szaggatott vonal, a Baranyai tér pedig — itt vesztettem el a Bercsényi utcát - bele sincs rajzolva. Ezen a téren épül az egyik legnagyobb budapesti iskola, homlokzata csupa üveg, a kapu előtt modern ívben hajlított előtető, körbe kék (vagy zöld?) csempe - nem látni jól az ideiglenesen fölfüggesztett reflektorlámpák fényénél.

Odébb megint építkezés, szétdobált vastraverzek, burkolókövek, föltépett, föllyuggatott úttest, már lakott házak mellett meztelen téglafalak, vakon a semmibe meredő ablakokkal, lelógó huzalok - a homályban, esőben olyan az egész, mint egy idegen város légitámadás után, szeszélyesen szétdúlva, ahogy a bombák végigsöpörték. Transzportőr, körötte hegesztőpalackok, majd egy toronydaru, óriási szúnyog az éjszakában. És házak, sorok és tömbök, az alapozástól a beköltözöttig, minden fokozatban, akár egy építőipari technikum makettjei. Zsémbesen, gyanakodva téblábolok e felfordulásban: hová tették az ifjúságomat? Hiszen szép, szép, de nekem szívidegesítő jelzés: ismét öregedtem egy fertálynyit. Meg aztán nemcsak lágymányosi patrióta vagyok, aki örül itt minden falnak; én az emlékeimből élek... Nekem az a ház kell, a Csibe háza - hová a pokolba rakták innen a Bercsényi utcát?

Lődörgők, csetlem-botlom a vizes épületek közt, melyekben sosem lehetek már igazán otthon, egy készülő parkba tévedek, kupacokban a kavics, a sóder, süpped a gyönge fűvel beszórt talaj, itt-ott egy lépcső, pad, kőpár767