A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

lyozzák magukat” - mindez pontosan ráillik az akkori Bercsényi utcára. Egyébként az első lágymányosi novellában, A Vak Macska belső ügyé-bcn Móricz - más vonatkozásban - említi is a Bercsényi utcát, és éppen az 50-es számot, de ebben az írásban még nem lép föl Csibe, tehát nem volt ok el- konspirálni lakcímét.

Ez a Vak Macska, ha emlékezetem nem csal, a Verpeléti út sarkára nyílt: itt adtak harminchat fillérért egy nagy porció „kőművest”, vagyis krumplipörköltet, melyből „mintha csak tálalás előtt hagyták volna ki a húst”, itt fecsegte el a pincér Móricznak a tulajdonosokkal támadt nézeteltérését, itt akadt össze Csibe a Gellért báljáról elszökött frakkos fiatalemberrel... Egy időben magam is jártam ide, kivált vasárnap délelőttökön: a környék ünnepire vasalt tanoncaival vívtuk a végtelen lyukbiliárd-csatákat, aki vesztett, az dobta be a következő húszfillérest.

A Csibe háza az utca legvégén állt. „Azt aztán igazán nem kívánom senkinek, hogy a Rodostó utcában lakjon, a mély kútban, amit az udvar csinál. Füstakna, köddel tömítve, vékony, sötét tárnák futnak körbe, a szűk munkahelyek, mint valami szénbányában, de itt csak a bajokat és rosszkedvet lehet csákányozni... A mi udvarunkba soha, de soha egy szem napfény be nem jön...” Kicsi koromban annyira féltem ettől a sivár, nagy tömegszállástól, oly borzongató-rejtélyesnek éreztem ott a töltés alján, sose mertem bemenni: odabent bizonyosan pókok, poloskák és patkányok laknak, rossz emberek és kolera. Mögötte csatornatisztító állomás volt, bűzös, fekete férfiak egy aknán vödörrel merték ki a föld bűzös, fekete levét.

A ház még áll, egy-két éve, kifelé ballagva a Budafoki úton, messziről láttam, és fölírtam riporttémának a többi közé: Régi h. kosz. piszk. milyen 1951. egy ilyen külv. magányos ist. háta m. bérh. Cím: Cs. nyomában. Azóta tologatom, most azonban, hogy úgyis váltig a Lágymányossal traktálom a türelmes olvasót, gondoltam, megér ez is egy éjszakát.

Igen ám, de túl soká halogattam, ma már jószerével végigmenni se lehet a puha esőben ázó Bercsényi utcán. Csillog a járda a sötétben, a kapualjak behúzzák a szerelmeseket; a sarkon a Vak Macska helyén cipész szövetkezet. A Schönherz Zoltán utcán a minap lerakott s egyelőre beépítetlen villamossínek akadályozzák az átkelést, úgy kell keresztülbukdácsolni rajtuk a hirtelen megsűrűsödött zivatarban. Utána fut még egy darabig a Bercsényi utca, ahogy ősidők óta, akkor belevész a sárba, latyakba, káoszba: egyszerre megzavarodik a táj.

Eltart egy darabig, míg az esőtől fekete estében eligazodom, és rábukkanok, hogy az utca itt valójában kétfelé ágazik, terecskét ölel át. Jobb kézre új lakóházak tömbjei, balra sötét összevisszaság: homok, mész, felgöngyölt drótkerítés, betonkeverő, halomba gyűjtött állványok, létrák, elszórt téglara766