A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
- Kínáljon meg egy cigivel. Hátranyújtom a tárcámat, de válogat, kivesz egy Harmóniát, visszateszi, majd egy Darut, nyomogatja, nézegeti, azt is visszateszi.-Ten' nincs, szaki bácsi? Végül is a Harmónia mellett dönt, rögtön ki is akarja fizetni, nyújtja a húszfillérest, hogy a többi az enyém. Megnyugtatom, hogy nem vagyok trafik, és búcsút veszek a nyájas idegentől. A női részleg előtt ott pusmog a két benti ismerős, a molett aranyfogú sebesen magyaráz a kis piszének, de csak néhány foszlányt kapok el.- Mit izélsz, te buta... Nem látod, milyen szemeket mereszt rád?- De nekem nem tetszik—rándítja vállát a szőke. Nyilván a miskolci hősről van szó; rágyújtok, hogy még egy kicsit fülelhessek, mesterségem jogán. A kövér halkabbra fogja hangját.- Ugyan, kisanyám, neked senki se jó. Egy ilyen csinos, komoly ember: a helyedben nem okoskodnék... Hát ki tetszik neked?- A Rezső.- Az a Rezső, mindig a Rezső. Fütyül az rád, kis szívem, mit akarsz te a Rezsőtől, ki az a Rezső? A pisze szemét törli az üveg alatt. - De nekem akkor se kell más, csak a Rezső... Odabentről közben mégis eltűntek a púposék; helyettük én iszogatom a kisfröccsöket, közbe-közbe egy-egy konyakot, az nagyon jó a fröccs mellé (sörhöz is); a zene Offenbach Orfeuszával brillíroz. Visszajött a két nő is, a molett olyan biztatóan pillantgat át a sportzakósra, mintha minden rendben volna, a szőke a freskót nézi. Új vendégek érkeznek, egy meglettebb korú férfiakból és asszonyokból álló társaság, a helyiség zsúfolásig telik füsttel, zajjal, csörömpöléssel, nótaszóval. A sörtehajú mellé is asztaltárs kerül, egy nyurga, kopaszodó, villogó szemű szesztestvér, azt oktatgatja lassú szóval. Valahol leesik s eltörik egy pohár; az öreg fölemeli göcsörtös ujját:- Én egyszer vágtam be a tükröt metszett pohárral, még a debreceni Bikában, lehettem huszonkét éves. Ott rögtön akkora pofont kaptam szegény apámtól, leestem az asztal alá. Akkor szépen fölsegít, leporol, és azt mondja: tanuld meg, fiam, egy szobafestő fia nem ugrál — azóta nem török, ausz. Társa, a sovány, ádámcsutkás egy hajtásra önti le a féldecit, karját kilöki: - Megmondta Lenin elvtárs, nem az a kérdés, hogyan jövünk be a kocsmába, hanem az, hogy hogyan megyünk ki onnan...! Rajtam is meglátszott már némi nyomás; a higgadt pincér óvatosságra int, újabb rendelésemre kétszer is megkérdi, nem lesz-e sok. Dörmögök valamit, hogy hozza csak, van egy nővérem az erkölcsrendészeten... A sportzakós öreglegény átült a két nőhöz, a kis szőke elbámul mellette, másra gondol, hozzá se nyúl a gavallérosan rendelt likőrhöz. Ám a férfi ezt 763
