A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
észre sem veszi, a másik hölggyel van elfoglalva, párnás kezét markolássza, csókolgatja: itt, úgy látszik, helycserés támadás történt... Zene: Veni, vidi, vici, majd csárdás. Az imént érkezett társaságból két férfi a zongora előtti szűk térségre penderedik, egy kerek-kopaszra nyírt, kövérségében is izmos, gyűrt fülű, láthatóan volt birkózó meg egy hatalmas, tekintélyes, legalább százhúsz kilós, szakosztályi elnöknek termett söröshordó: reng az egész Vadászcsárda, ahogy összefogódzva, forogva-hejehujázva rúgják a padlót. Az asszonyok nevetnek, visítoznak, húznák vissza őket, tenyérrel ütik a férfiak nagy dinnyefejét, hogy hagyják már abba, de azok még csak vadabbul, szaporábban járják: mindenki tombol, üvölt, tapsol... Záróra - a zene a Rákóczi-indulóval búcsúzik, s ráadásul: „Az én babám egy fekete nő...” A pincér számol, a muzsikusok elrakodnak, a sörtehajú meg az ádámcsutkás kéz a kézben, a capella bőgik a gyászéneket: Keresztények sírjatok. Mélyen szomorkodjatok, Keseregjen minden szív... Egy bőrkabátos vendég elaludt, a pincér orránál fogva rázogatja fel gyöngéden, hogy jó reggelt, szíveskedjék elhagyni a helyiséget, majd a böjti énekeseket tessékeli kifelé:- Dicsértessék, elvtársaim - s azok ráfelelnek, áldást osztva: - Mindörökké, elvtársak... - Én is kitámolygok, a söntésben ott ágál a sportzakós:- Elismerő levelek ezrei, értik, uraim, ezrei a miskolci műintézetből! Ot is ki tuszkolják, a molett mamuskába fogódzik, az boldog-meglepetten kacarászik; a kis szemüveges szőke másfelé indul el, egyedül. Lábam egy pillanatra utánalódul, de aztán mégis jobb belátásra tér, és hazafelé fordul; a Váli utcai iskola mellett dülöngélek ki a körtérre. Az égen a hold, s itt egy műhold: a sötét háztömbön kivilágított, kerek fürdőszobaablak - vajon ki fürdik ott? Tán az álombéli filmszínésznő, akit diákkorom óta keresek?... A Fehérvári út elején sínszerelés: az izzó acél kékesfehér szikrafénye a hegesztőmunkás harmincméteres mozgó árnyékát vetíti a szemközti falra. A fröccsök, konyakok gőzén én is magasba emelkedem, repülök egy darabot, majd a sarkon landolok egy tábla előtt: „Díszhal és madártenyészet, felszerelés, eleség kapható”. Ettől fogva minden felírást elolvasok: „Zongoratanítás a házban”, továbbá: „Németh Lajos úri és női cipőmester elvállal minden e szakmába vágó munkát úgy mérték szerint megrendelést legszebb kivitelben olcsón és pontosan eszközöl”. Itt valami nem stimmel, újra átsilabizálom, keresem az úgyhoz a mintet, de ezúttal mégse bennem a hiba. Meghatódom, szeretem az ilyen kificamodott, részeg iparosmon764
