A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

taxit, lökdösés, zsivaj, tolakodás - s tíz perc alatt felszívódik az egész tö­meg, a környék újra elhagyott, üres. Csak az éjjeli pályaudvarok mélabúja lengi körül az épületet, az előcsarnokban álmos, pókhálós arcú várakozók lő­dörögnek, kendős asszonyok, katonák, az Utasellátó étteremben komor sörivók szunyókálnak: ilyenkor megérkezni is rossz, elutazni is rossz. A res­tin túl, a szabvány vasúti kőkerítés mellett ordas kábeldobok, megannyi roppant cérna-spulni, orsóikon sok ezer méter bánat. De bent a forgalmi irodában, ahová a közönséges, halandó utasok nem léphetnek, éberen kattog a távíró, a falon bolondos fényekkel villog a vá­gányhálózati tábla. Ezt a furfangos szerkezetet először tavaly nyáron csudál- tam meg, mikor a kis Szántód-Kőröshegy állomáson egy éjjel a vonatra várva betévedtem a főnöki helyiségbe: amaz még svájci gyártmány volt, kísérlet­képp szerelték föl a balatoni vonal egy szakaszán. Ez itt már hazai készít­mény: eleven térkép a pályaudvarról, azaz egyelőre még csak az északi felé­ről. Az állomás valamennyi vágányának egy-egy kivilágítható sáv felel meg, pontosan föltüntetve az elágazásokat, kereszteződéseket, a kívülről becsat­lakozó sínpárokat, minden szemafornak (vasutas nyelven: ki- és bejárati jel­zőnek) egy-egy vörössel vagy zölddel kigyújtható fénygomb. A forgalmi szolgálattevő csupán fölnéz a táblára, és egyetlen pillantással áttekintheti az egész kelenföldi állomást, a tizenhét vágányt, valamennyi pályát, hogy melyik szabad, melyik foglalt, s merről közeledik, hol áll bent és merrefelé indulhat tovább a szerelvény. A körözéseket telefonon adja le, s rögtön el­lenőrizheti, végrehajtották-e: a megfelelő fénynek automatikusan ki kell gyúlnia. Most épp a Ferencvárosi pályaudvar felől várnakegy vonatot, a táb­la jobb alsó sarkában szakaszonként előreugráló nyíl mutatja közeledését. Az első vágányon szaggatott fehér vonal jelzi, hogy bent áll a Tapolcáról ér­kezett személy - e pillanatban kizöldült a szemafort ábrázoló pontocska: szabad az út a Déli pályaudvar felé. A forgalmista megadja az engedélyt, a fehér vonal vörös nyíllá változik, s hamarosan látni, hallani, amint a szerel­vény szikraesőben elcsattog az iroda ablaka előtt. E helyszíni közvetítésről egyenesen a színpadra lépünk, ki a pályára: füst, pára, dohogás, távoli kiáltások és sok titokzatos fény, imbolygó sárgák, neoncsövek, a váltók erre vagy arra hajló lidércei, és sorban a kijárati jelzők, vörös, vörös, vörös, egy zöld, aztán megint vörös, vörös - kicsi az állomás, zsúfolt, a forgalom túlnőtt rajta. Kelenföld öt budapesti pályaudvar tornáca: ezen az állomáson keresztül bonyolódik le a Dunántúl egész személy- és te- heráru forgalma, s itt haladnak el a Jugoszláviába, Olaszországba, Ausztriá­ba, Svájcba menő nemzetközi vonatok. Hétköznap estéken tíz óra után már megritkulnak a személyszállító jára­tok. 23.23-kor indul Tatabányára az úgynevezett színházi vonat, 0 óra 753

Next

/
Thumbnails
Contents