A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
forintért még el is magyarázza a kukucskálóknak, melyik a Holdon a Copernicus gyűrűs hegy és az Oceanus Procellarum. Továbbhaladva a Bartók Béla úton bal kézre esik a Szabadság mozi, a régi Simplon utóda -Conrad Veidt vagy Harry Piel filmjeit egy jeggyel folytatólagosan négyszer is végig lehetett nézni - jobbra a sötétbe burkolózott teniszpálya. A Feneketlen tó partján épül az új, kétezer férőhelyes szabadtéri színpad; igaz, már tavaly nyárra el kellett volna készülnie. Ezt onnan tudom, hogy vagy egy éve ilyenkor több ízben felhívott egy rekedtes, erélyes hang, és fölszólított: írjak gyorsan háromfelvonásos operettet a lágymányosi szabadtéri színpadnak, ez nekem, mint a kerület őslakosának hazafias kötelességem. Szabódásomra, hogy e műfajban még sosem próbálkoztam, megnyugtatott: romantikus daljáték is jó lesz, és ha a három felvonás sok, legyen kettő vagy egy felvonás, mindegy, drámai költemény, blüett, villámtréfa, csak az a fő, hogy zofort, azonnal. Ilyenkor legokosabb semmit se csinálni, majd csak történik valami, leváltják az illetőt, vagy esetleg elüti a villamos. Az izgatott hang számos sürgető telefonozás után egyszer csak valóban elmaradt - de az idei nyárra, úgy nézem, csakugyan fölépül a színház: már kész a fedett előtér, a nézőtér sötét krátere a padsorokkal, a zenekari árok, öltözők. így éjszaka pompás a színpad háttere, a tóparti jegenyék, a cisztercita templom két neobarokk tornya, elszórt lámpáival a lankásan emelkedő Gellérthegy, a régi laza- rista kápolna, fölötte a csillagos ég; szinte kedvem volna megírni azt a szabadtéri játékot. Persze szigorúan modern formában, az egész környéket díszletként használva fel, a süketnéma éjjeliőrrel mint narrátorral, sok cselszövéssel, egy megejtett szűzről, kinek bosszúra szomjas bátyja a hegyoldalban áll lesben, titkos esküvéssel ott, a kápolnában - ám aztán mégsem a hajadon, hanem a csábító öli magát feneketlen unalmában a Feneketlen tóba, a leányzó pedig tulajdon bátyját döfi le, mert valójában abba szerelmes, végül a keménykalapos Krámer úr emelkedik ki a habokból, mint a tó szelleme, és énekli el a finálét a drámaírás új útjairól... Tizenegytől fél tizenkettőig vagy még tovább különös dübörgés veri fel a tó szunnyadó tájékát: a város autóbuszai térnek éji szállásukra, ide a Kelenföldre. Érdemes kiállni ilyenkora Kosztolányi Dezső térre, s elnézni, miként rohannak e kék szörnyetegek végtelen sorban, az engedélyezettnél jóval sebesebben, elszáguldva a megállók mellett, s egymást is megelőzve az akol, a Hamzsabégi úti garázs felé. Soha ennyi autóbuszt - mintha egy utas vágyálma volna, ki lemaradt a csúcsforgalomban: a Bartók Béla út, ameddig a szem ellát, teli vágtatva közeledő lámpákkal, motorzúgással, szürkéslila olajgőzzel. Jön az 1-es, a 7-es, ezek méga hazai viszonylatok, majd robogva a Budán oly idegen, szokatlan 15-ös, a margitszigeti 26-os, a hegyjáró 8-as, 2-es, 21-es, a zugligeti 28-as. Ajárműveknek számomra gyermekkorom óta 751
