A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
A húszas évekig volt itt még egy kávéház, a Lágymányosi utca sarkán, a Café Fehérvári; többnyire lókupecek, környékbeli iparosok, kereskedők látogatták. Emlékezetes alsós parti volt például: Kutlánya bácsi, a kávés, az egykori kubikosból lett lágymányosi virilista, aztán a másfél mázsás Heller Pityu, fuvaros és piaci árus, aki alá két széket kellett tolni, Zwickli bácsi, a híres sasadi őszibarack-termesztő, és Krámer úr, festő és mázoló. E nevezetes polgártárs, a közeli Krámer Adolf és Fiai cég alapítója, hegyes szakállú, alacsony kis ember volt, hogy hajas-e, kopasz-e, nem tudom, mert télen-nyáron csak keménykalapban lehetett látni. Egyébként buzgó „demagrata”: mikor Vázsonyi a Hadik szuterénjában tartott választói gyűlést, a hallgatóság megrökönyödésére Krámer úr is szót kért, így kezdve: - Kérek szépen. Én harminc évvel ezelőtt mint egyszerű mázoló jöttem ide. - Krámer úr tudniillik ez időben is csak egyszerű mázoló volt, az is maradt szegény, haláláig. A régi Ketter vendéglőt most Borostyánnak hívják; az étlap hordó alakú keretben világít a bejárat mellett. Esti kalandozásaim során itt hosszan el szoktam mélázni, hogy mit is választanék, ha bemennék, vajon nem fogyott-e még ki a resztek máj vagy a juhtúrós galuska - egyszer egy kapatos járókelő megsajnált és beinvitált. Kivilágít az utcára az üvegmedence is, zöld vizében pontyok, harcsák nyüzsögnek a fölpezsgő buborékok körül. Ennél is el lehet merengeni, hogy melyiket kéne megenni, roston sütve, tartárral vagy esetleg rácosan, paprikás liszttel beszórva, tejfölösen - a halak közben barátságosan tátognak rám, nem sejtve gondolataimat. A kerthelyiség leér a Bicskei utcáig; ezen a sarkon született Devecseri szellemidéző verse: „Mikor még itt éltünk mindahányan, a világ világ volt, nemcsak álom, ebben az udvarban rózsák voltak, ezen a falon át kihajoltak...” Mióta köveit taposom, a körteret legalább nyolcszor rendezték át; most, hallom, megint átrendezik. Pokoli itt egész nap a tolongás, kavarodás, az ötfelől beözönlő járművek torlódása, berregése, csörömpölése, ráadásul a gépkocsiiskolából is idehozzák gyakorlatozni a tanuló vezetőket, hadd riasszák meghökkentő cikcakkjaikkal, váratlan hátrálásaikkal az amúgy is megfélemlített gyalogosokat. Csak ilyenkor, este csitul el a lárma, zölden villognak az éjjel is ügyeletes gyógyszertár fénybetűi, kéken az óra- és ékszerbolté, a tér közepén halványsárgával két diszkrét táblán a Férfiak és Nők felírás. Ki van világítva a Fotóüzlet kirakata is, képein tömör summá- zásban az élet teljes körfolyama: kövér csecsemők hason fekve, egyenruhás diáklányok, a semmibe meredő katonák, menyasszonyok fehérben, virággal, fátyolosán, középütt jókora esküvői felvétel, a vőlegény frakkban, majd egy boglyas anya borzas kisfiával, aztán megint gyerekek, nagyobbacskák játékautóval - és kezdődik elölről az egész móka. Tiszta, holdas estéken egy maszek csillagász távcsövet állít fel a liliomos Szent Imre-szobor előtt, egy 750
