A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
Kelenföld A helynevet már Kálti Márk Képes Krónikája is említi Nagy Lajos idejében, majd Csáti Demeter ferences szerzetes a mohácsi vész után, a Pannónia megvételéről szerzett énekében: „Árpád juta magyar néppel, Kelem földén a Dunán el kelének” Nép-etimológiának nevezik a nyelvészek az ilyenféle, pusztán az alaki hasonlóságon alapuló játszi szófejtést; ezt vehette át Arany is a Keveházában: „Tömlőkön ott a hős Keve Hadával így átalkele, Miért a hegy, miért a sík Kelenföldének mondatik.” Való igaz, a Gellérthegyet is Kelenbércnek, Kelenhegynek hívták azelőtt, de e névnek semmi köze az átkeléshez: a régi Kelem vagy Kelen személynév - nyilván az egykori birtokosé - talán a latin Clemensből származik, akárcsak a ma is használatos Kelemen. Egyébként itt már jóval a honfoglalás előtt is volt település, fennmaradtak a nyomai egy kelta falunak, aztán a rómaiak építettek a mai Albertfalva helyén erődítményt, köréje polgári lakónegyedeket. A középkorban Szent Gellért tiszteletére templomot emeltek, ennek voltak fiókegyházai Örs és Sasad, a Kamaraerdőben kolostor állt, s itt valahol lehetett a Szent János lovagok kórháza is. A Gellérthegy csúcsára a tizennyolcadik század végén csillagvizsgáló épült. Ám e vidék igazán csak az elmúlt évtizedekben települt be. Gyerekkoromban itt még több volt a rét, mint a ház: végtelen laposok, a tűzfalak közt, kolóniák mögött, gyárak alján, utak mentén rétek mindenfelé. A Molnár Ferenc grundjait mi már hiába kerestük volna a Pál utca és a Körút bérházrengetegeiben, kiszorult hozzánk, ide, a Lágymányosra. Azóta újra kiöregedett egy nemzedék a rabló-pandúrból, s a grund egy fertálynyit újra kijjebb húzódott, a mi gyerekeink már csak a vasúti töltésen túl találják meg e nagyvárosi szűzföldeket. De ott aztán megtalálják: most is dong a foltozott bőrlabda, kecske mekeg laza kötélen, kóbor kutyák csatangolnak, s a foghíjas fakerítés alján, botjával döfködve a földet, lépked az ifjúság örök ellensége, a csősz. A Szabadság-hídtól ki, csaknem a pályaudvarig, végig a Bartók Béla úton dupla sor neon hasítja át az éjszakát. Bal felől, a régi Hadik kávéház helyén az állami áruház kirakatai világítanak: itt székelt egykor a Lágymányos-Ke- lenföldi Szávay Gyula Sakk-kör. A Hadiknak négyéves korom óta törzsvendége voltam, a sakk-körtől pedig külön írásos, pecséttel hitelesített engedélyt kaptam, hogy a paraszttal hátrafelé is üthetek. És noha a levél, melyben e kiváltsággal — gondolom, szüleim fölbujtására - megajándékoztak, épp egy bizonyos április elsején kelt, én nagyon is ragaszkodtam előjogomhoz, s midőn ezt bátyáim vonakodtak elismerni, egy életre vissza is vonultam a sakkozástól. 749
