A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

a csillogva ébredező Dunát, jobb felől az öböl mozdulatlan tükrét, a fel-fel- ugráló halakat, fürkészem az ifjúság tűnt képeit - de most sivár és elhagyott ez a tájék, az egykor oly népes uszodák homokját fölverte a gaz, hordók és csövek pihennek a fűben, a holtág szájánál egy roncs uszály, csak a túlsó parton az Elektromos Művek ordas, fekete kéményei ontják a keserű kormot, úgy, mint akkor. Egy alkalommal, visszafelé jövet a földnyelv csúcsáról, Mackót pillantottam meg az úton.- Hát te mit keresel itt? — kérdeztem csodálkozva, mikor kezet ráztunk.-A fateromat - felelte, de láttam, hogy nem nagyon örül a találkozásnak.

Persze, jutott eszembe, hiszen Mackó apja volt az a Simanek bácsi, a ladi- kos révész, aki itt valaha a kabinokat nyitogatta.- Megvan az öreg? Mit csinál? Hogy van? Hát a kutyája, a Biki?... - kérdezgettem, de Mackó válaszaiból csak az derült ki, hogy ő se sokat tud az apjáról, rég nem beszélt vele, talán évek óta. Mintha kissé félne is ettől a látogatástól, most már ő tartóztatott, járkáltunk a töltésen, saccolgattuk, hogy meddig jöhet fel a víz, a tavaszi zöldár. Akkor egyszerre gondolt valamit:-Tudod, mit? Gyere be te is... -Szabadkoztam, de karon fogott, s húzott magával.

A régi épületet azóta átfestették, mégis elég rozzantnak látszott: valami üzemi strandfürdő volt itt néhány évig, később az is megszűnt. A bokrok felől egy kutya rohant ránk dühös ugatással. - Biki, Biki! — szólongattam, de ez már másik kutya volt, vicsorogva kapdosott a bokánk felé. A szobában, ahová benyitottunk, oly sűrűn ült a homály, csak jó pár másodperc múlva láttam meg azt az inas, szikár kis öregembert, aki egy lócán görnyedve halászhálót kötött, s újabb ideig tartott, amíg rájöttem, hogy Simanek bácsi az. A haja egészen megőszült, arca, szeme kicsire zsugorodott. Valahol a szoba mélyén egy törpepapagáj karattyolt, a levegőben kenderszag, savanyú dohányfüst.-Jó napot, fater - köszönt Mackó, de az öreg, úgy látszott, nem hallja, csak csomózta tovább a hálót, a homályban még azt se lehetett megállapítani, vajon ránk néz-e.- Itt vagyunk a barátommal, emlékszik rá, ugye? — kiabált Mackó, nekem meg odasúgta: - Vigyázz, nagyothall...-Tessék helyet foglalni... - motyogta Simanek bácsi, de nem mozdult a lócáról.

Leültünk. Cigarettára gyújtottam, hanem itt még hamutartó se volt; az öreg nyilván pipázott. Kinyitottam a gyufásdobozomat, és beleveregettem a hamut, ezzel eltelt némi idő.- Mi újság? - kiáltotta Mackó.

Simanek bácsi semmi jelét nem adta, hogy hallja, keze a fonálon babrált. Csak a madár csirregett, de még mindig nem láttam, honnan.

728