A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

- Mit csinálnak a szomszédok? - próbálkozott újra Mackó. - Hát a válla szokott-e még fájni?- Hát bizony - motyogott az öreg -, süllő nincs, ponty, harcsa is alig. Piszkos a víz, a sok olaj meg fenol, ami agyárakból jön... Régen annyi harcsa volt itt, még hetvennégy kilósat is fogtak...- Simanek bácsi! - igyekeztem én is bekapcsolódni. - Emlékszik arra a meccsre, mikor a bírót ruhástól a vízbe dobtuk?- Decemberben úgy leapadt a Duna - folytatta az öreg a magáét -, csupa köves volt a part, a halak levonultak a mederbe. Most meg olyan nagy a víz, szennyes, mocskos, most azért kerüli el a hal a gátakat, inkább az árterekre húzódik, ott talál gilisztát, bogarat. Még valami keszeg volt, dévér, paduc, jackó, az is kicsike...- Miféle hal az a jackó? - kérdezte a fia.-Tavaly ilyenkor legalább a márna harapott - mondta tovább Simanek bácsi. - Erre vonult, mert az télen szereti beásni magát. Fenékhoroggal, sajttal fogtam egy olyan jó öt és fél kilósat. De az idén még márna sincs...

Ez így ment háromnegyed órán át: egyetlen kérdésünkre sem válaszolt. Mikor márszedelőzködtünk, és az öreg kikísért, a fekete kutya vakkantott egyet, még csak nem is túl hangosan.- Kuss, te! - szólt rá a gazdája, és visszament a házba.

A következő évben Sándorfi ismét új egyesületbe lépett, de ott se maradt meg sokáig. Egy esztendőt vidéken töltött, majd miután az ottani klubvezetőséggel is összeveszett, a húsiparosok másodosztályú csapatában tűnt fel. Ekkoriban már nem is igen trenírozott, csak tessék-lássék úszkált az edzéseken; föladta, úgy látszik, a hiú illúziókat. De a játékot nem bírta abbahagyni: leállt az ellenfél kapuja elé, mint afféle öreg lesipuskás, kiabált, hogy ide, ide! - és ha megkapta a labdát, hát vagy eltalálta a kaput, vagy nem. Igaz, néha meglepően jó lövések is kiszaladtak a kezéből. Csak hát aztán újra elnyomták a hátvédek, mérkőzéseken át nem jutott lélegzethez, hogy olykor-olykor ismét felsziporkázzon valamit a régi nagyságából, s egy villanásszerű svédcsavarral vagy egy fantasztikus szögből hajszálpontosan beejtett labdával kápráztassa el a másodosztályú meccsek gyér közönségét.

Néhány éve új szabályt hoztak: szabaddobásnál a játékosoknak nem kell többé a helyükön maradniok, kedvük szerint szökhetnek, helyezkedhetnek úgy, mint a futballban. Az iram ezzel gyorsult, a mezőny változatosabb lett. Az öregebb pólózókat azonban, s kivált Mackót, aki sohasem volt erős úszó, valósággal megbénította az új szabály: minduntalan lemaradt, ellenfelei sorra elhúztak mellőle - ahogy mondani szokták: nem volt a pályán. Az utóbbi időben különben is megpohosodott, s mivel főleg a hasára hízott, járása még imbolygóbbá vált: ha végigkacsázott a medence partján, attól le729