A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

nyomta be Sándorfit valami kis adminisztrátori állásba, egy kiszerelő vállalathoz; a fizetés itt jóval kevesebb volt, prémiumot se kapott.

Mackó többek hallatára kijelentette: mind e gazságokra a vízben fog választ adni. Valóban energikusan kezdte el a szerény együttes szervezését, s híre ment, hogy valami új taktikát is próbálgatnak, ezzel akarják maguk alá gyűrni a nagy csapatokat. Egy tréningjükön, melyre véletlenül bevetődtem, alkalmam volt megfigyelni ezt a taktikát. De hiába néztem, nem találtam benne semmi újszerűt, hacsak azt nem, hogy az egész csapat minden akciót egyetlen emberre játszott, őt szöktették valamennyien, őt igyekeztek lövőhelyzetbe hozni, és tömték labdákkal: Sándorfit. Meglepett, hogy ennyire bízik magában; vajon miben reménykedett? Mint az öregedő színésznők, Mackó ekkoriban már titkolta a korát; ha kérdezték, elviccelte vagy másról kezdett beszélni, de mindenki tudta, hogy harmincöt éves is elmúlt. Öt esztendeje, mikor először hagyták ki a válogatottból, még elképzelhető volt, hogy sikerül visszajátszania magát a régi fényébe - de most?

Mert az új taktika, mondanom se kell, nem sok babért termett. Ha itt-ott a puhább ellenfeleket megzavarta is, az erős együttesekkel szemben csődöt mondott: Sándorfi a második félidőre kifulladt, csapata pedig, akár a tengelye törött kocsi, összeroskadt. Mackó ilyenkor megbolygatta a felállítást, s minden posztot végigpróbált, visszahúzódott a védelembe, szélsőként lógott a csatársor hármas fogatában, vagy hátrazavarta centerüket, és lehorgonyzott az ellenfél kapuja előtt, kiabálva, hogy dobják már oda a labdát. De a játék így se ment, sehogy sem ment, vereségbe és kusza ordítozás- ba fúlt az egész, hogy hangzott s visszhangzott tőle az uszoda.

Nem tudnám megmondani, vajon fölmerült-e Sándorfi agyában az a vakmerő gondolat, hogy őt is kivihetik a helsinki olimpiára. Magáról sosem beszélt, ha erre fordult a szó, annál hevesebben bírálta a válogatott keret összeállítását, előkészítését, a korrupt és tudatlan vezetőket, akik romlásba viszik a hajdan oly dicsőséges magyar vízipólót. De egyre kevesebben hallgatták, filippikáival kiszorult a zuhanyozóba, előcsarnokba; neve szóba se kerülhetett, mikor a kiutazók csoportját összeállították. Vízilabdázóink aztán, mint ismeretes, sikerrel szerepeltek Helsinkiben: veretlenül végezték a tornát, és visszahódították az olimpiai bajnokságot. Ezzel együtt összesen tizenhat versenyszámban szereztek aranyérmet fiataljaink, ami példátlan diadal a magyar sport történetében; a győzteseket százezres tömeg várta a Keletinél, s még hónapokon át ünnepelte őket a hálás ország.

Tavaszi délelőttökön, mikor az első langyosság kicsalogatja az embert, le szoktam sétálni a budai rakparton egész a vasúti hídig, még azon is túl, a lágymányosi holtághoz, végig a hosszú földnyelven. Nézem a vizeket, balra

727