A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

Mackót azonban nem nagyon érdekelték ezek a fejtegetések: kevés érzéke volt az elvontságokhoz. Januárban megváltozott a tréningbeosztás, a mi csapatunk más egyesülettel került össze, s attól fogva csak ritkábban találkoztunk, egy-egy kurta szevasszal köszöntve egymást. Művészetében mindenekelőtt a nemzetközi és egyéb mérkőzéseken gyönyörködhettem; ha felhangzott a kiáltás: — Mackónak! - a tribün átvette, zavaros morajlással, s egyszerre villamos szikrákkal telt meg az uszoda - egy fehér vagy fekete sapka szökött előre a tajtékban, egy kar nyúlt fel a vízből, s most már csak azt figyelte mindenki, értelmet keresve e zubogásban és kavargásban, hogy mikor rezeg a labda a dróthálón.

Később azt hallottam Sándorfiról, hogy megnősült, s nemsokára kisfia született. Valamelyik nagyobb versenyen mutatták is a feleségét a lelátón: meglepett, hogy milyen szép nő. Magas volt, nagy termetű, de karcsú, hosszú sötétszőke hajjal, amelybe fekete bársonyszalagot kötött, tágra nyílt szeme furcsa, kissé idegenszerű kíváncsisággal járt erre-arra, mintha keresne valakit, selyemharisnyás lábát keresztbe átvetette.

Egyszer aztán Mackó odajött hozzám a fedett uszoda előcsarnokában. Akkor már én is első osztályú játékos voltam, és amellett egyetemi hallgató. Egy nagy szívességre akar kérni, mondta kissé feszengve. Magánúton elvégezte a kereskedelmi három osztályát, s tavasszal kellene érettségiznie. Van is egy házitanítója a szaktárgyakra, de a másikat, aki a nyelvekben és történelemben segített neki, behívták katonának. Elvállalnám-e, hogy e tárgyakban hetenként egy-két este korrepetáljam, persze csak ha ráérek, s természetesen nem ingyen... Azt feleltem, hogy szívesen, de csakis baráti alapon. Ekörül utóbb ismételten vita támadt, s végül úgy alakult ki a dolog, hogy pénzt nem fogadtam el, de ha órát tartottunk, mindig náluk vacsoráztam.

A Bakáts téren laktak, két udvari szobában. Egyikben a gyerek aludt, kis faágyban, a másikban tanultunk és ettünk is. Itt minden Mackó győzelmeiről beszélt: a falon koszorúk, emléklapok, fényképek, melyeken úszónadrá- gos, dagadó izmú játékosok álltak, komoly arccal, szép sorban, egymás háta mögött, a sorvégén az edző, felöltözve, a csapatzászlóval. Aztán kupák, kristályvázák, sasos szobrocskák s egy négyszögletes asztal, amelynek üveglapja alatt fekete bársonyon száznál több érem volt látható, középütt az arany olimpiai medalion.

Sándorfí nagyon komolyan vette a tanulást. Nem volt ostoba, sőt inkább azt mondhatnám, értelmessége olykor szinte nehezítette a munkát. Tudniillik éppen ellentéte volt a biflázónak: csak az maradt meg a fejében, amit már megértett, megemésztett. Pedig a tananyagban sok olyasmi is van, amit logikával nem lehet fölmérni, be kellett vágni: például a nyelvtani szabályokat. Ez neki kőtörés volt, kínos gyötrelem.

716