A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
- Miért mondják úgy - kérdezte konokul -, hogy das Mädchen, mikor a lány nőnemű?- Ez a szabály. Ami kicsinyítve van, mindig semleges.- De ha kicsi lány, akkor is csak nőnemű. Ki legyen nőnemű, ha nem egy lány?- Mégis így van, mit csináljak.- De miért van így?- Nem tudom.- Hogy lehet az? Az egyetemen nem tanultátok?... Sehogy se ment a fejébe, s azután is többnyire úgy mondta: die Mädchen. Az óra vége felé Sándorfiné is bejött a szobába, de nem szólt közbe, csak figyelt, lustán cigarettázva, sötét szemét ránk szegezve. Engem kissé feszélyezett is ez a fürkésző pillantás. Nyolc óra tájban vacsoráztunk. Ezek már háborús évek voltak, de itt nem nagyon lehetett érezni a jegyrendszert. Sándorfiné anyja ugyanis egy kis tejcsarnokot vezetett, így aztán a vacsora jobbadán hideg ételekből állt, váltig kínáltak joghurttal, vajas kenyérrel, keménytojással, túróval, tejföllel. Közben tánczenét hallgattunk vagy az esti híreket, hol Budapestről, hol meg Londonból, Moszkvából. Az asszonyt, Emmát, ez kevésbé érdekelte, bele-belefecsegett; Mackó ilyenkor rápisszegett, bár észrevehetően neki sem volt önálló politikai véleménye. Ha az angol rádió gúnyolta Hitlert, cinkosan nevetett, ha viszont a németek dörögtek sérelmeikről, Mackó a fejét csóválta, és azt mondta, őket is meg lehet érteni. Emma eredetileg hivatali kolléganője volt Sándorfinak, de a gyerek születése után otthon maradt. Én mindig egy kis zavart éreztem jelenlétében: nem tudtam hová tenni, valahogy túl szépnek és mutatósnak láttam ehhez a két szerény szobácskához. Egyszer egyedül találtam otthon, mikor órára mentem, Mackót váratlanul elhívták valahová. Tüstént búcsúzni akartam, Sándorfiné azonban beinvitált, hogy úgy sincs dolga, szívjak el egy cigarettát. Rágyújtottunk, s hogy elkezdjem valahogy a beszélgetést, megkérdeztem, miért látni olyan ritkán a mérkőzéseken. Emma csak a vállát rándította.-A, engem az ilyesmi nem tud érdekelni.-No és mikor idehaza vannak... Például esténként mit szoktak csinálni?- Römizünk.- Kettesben?-Aha. Elakadtam. Sándorfiné hátradőlt a kanapén, egyik lábát maga alá húzva, s rögtön új cigarettára gyújtott.- Különben is, többnyire egyedül vagyok itthon... Tudja, Ferike, maga intelligens fiú, megérti. Egy színházba el nem jut az ember... Pedig nekem 717
