A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

anélkül, hogy a fiúk erre gondoltak volna — lassanként valamiféle új stílus kezdett kialakulni. Komjádi Béla híres aranycsapata, mely a Los Angeles-i olimpiászon bajnokságot nyert, hét labdaművészből, zsonglőrből állt. De ilyen gárda csak egyszer verődik össze, s ahogy múltak az évek, kivált Komjádi halála után, a játék gyakran bűvészkedésbe, üres látványosságba fulladt. A vízipóló népszerű sport lett, a közönség megkedvelte, de a régi nagyságok már inkább csak a technikájukat csillogtatták, a többiek pedig őket utánozták. Az új játékmodor, melyet Bezerédi próbálgatott, nem volt ilyen tetszetős: ridegebb célszerűséggel manőverezett, hosszú passzokkal, gyors húzásokkal, hirtelen fölfejlődésekkel és sok éles kapura lövéssel. - Ne tologass ! - kiáltott fiaira a mester, ha a háló előtt pepecselni kezdtek, s ez a stílus egyre eredményesebbnek bizonyult: a Lágymányos idővel holmi oroszlánbarlang hírébe került, ahol egymás után eszik meg az ellenfeleket.

A csapat - annyi év balsikerei után - bajnok lett a második osztályban, s így ismét fölkerült az elsőbe.

A következő esztendőben már az ország legjobb kilenc együttese közt csatáztak. Eleinte félszegen mozogtak, egyik vereséget a másik után szenvedték: már úgy volt, hogy újra kiesnek. De az utolsó előtti mérkőzésen, mégpedig éppen a bajnokcsapattal szemben, elkeseredett küzdelem után döntetlent csikartak ki - az egyenlítő gólt Sándorfi dobta. Ez a szenzációs eredmény megmentette őket. A következő évben már többször győzni is tudtak, és a tabella hatodik helyén végeztek, majd egy újabb esztendő múltán betörtek az első négy csapat közé. Ekkor azonban Sándorfi ajánlatot kapott: lépjen át az egyik legnagyobb, legtekintélyesebb budapesti sportegyesületbe.

Húszéves volt, és évek óta a lágymányosiak gólkirálya, újabban pedig a válogatott keret tagja. De még mindig csak Havas úr kis irodájában lézengett, afféle kisegítőként, meghatározatlan munkakörrel. Az új csapat ezzel szemben biztos, jól fizetett állást ígért neki egy baráti nagyvállalat anyagbeszerzési osztályán, továbbá, hogy magánúton elvégezheti a kereskedelmit, sőt nem hivatalosan azt is, hogy valami módon megpróbálják kiküldeni a berlini olimpiára. Csak hát Mackó a lágymányosiakat is sajnálta, a pajtásokat, az első tavaszi edzéseket a holtág fagyos vizében. Hetekig töprengett, amíg végre egy napon, zárás előtt oda mert állni a főnöke elé.

— Havas úr, kérem, én elmegyek.

— Tréningre? Eridj csak, fiam, majd én bezárok.

— Nem tréningre. El a csapattól, Havas úr, kérem.

A beteges, ősz ember levette szemüvegét, ránézett hunyorogva. - No lám...-Állást adnak a Fémiparinál. Ne tessék haragudni...

710