A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
Havas úr megtörülgette szemüvegét, eltette a tokba.- Hát igen. Mi kis egyesület vagyunk, nem tudunk állásokat osztogatni. Mi lelkesedésből sportolunk. De hát abból nem lehet megélni. Szerette ezt a fiút, az elevenségét, tehetségét, ifjúságát. Titkon azt remélte, hogy vele még a régen elvesztett bajnokságot is visszahódíthatnák a lágymányosiak. Mert valaha ő is tagja volt annak az első csapatnak, az ősidőkben, mikor még Konstantinápolynak nevezték a holtágat. Még becsukták együtt az irodahelyiséget, lehúzták a nehéz vasredőnyt. Havas úr az utcán kezet nyújtott a fiúnak.- Már be sem jössz többé?- Holnap be kell lépnem...- Aha... Jól van, fiam, nem haragszom. Lehet, hogy neked van igazad. Hát akkor - sok szerencsét, fiam. Mackó a sarokról visszanézett, és látta Havas urat, amint botjával tapogatva a kövezetét, akár a vakok, lassan lépked az esti Körút felé. Erezte, hogy még mondani kell valamit. Utánaszaladt, megállt mellette a járdán.- Havas úr, kérem, én sosem fogom elfelejteni a jóságukat... Megamit értem tetszett... Bezerédit a fedett uszodában kereste föl. Már le sem vetkőzött, úgy állt oda mellé a medence partjára; az edző sípszóval és kiáltásokkal irányította a vízben gyakorlatozó játékosokat, a boltozott csarnok furcsa zöngékkel keverte el a sokféle hangot, a vízcsobogást. Mackó nézte egy darabig, aztán eldadogta, amiért jött. Bezerédi, mint aki nem is hallotta, hosszan a sípjába fújt, kikérte a vízből a labdát, majd újra visszadobta. Pedig már tudott a dologról: ha valaki más egyesülettel tárgyal, nem sokáig marad titok. Mikor először mesélték neki, úgy elkeseredett, még az is felötlött benne, hogy visszavonul a sportéletből - minden stratégiai tervét, minden elképzelését, amelyet a maga pályáján el kellett temetnie, Sándorfival akarta megvalósítani. Mackó azt hitte, nem jól fejezte ki magát és megismételte: - Arról van szó, hogy a csapatból... Az edző átkiabált valamit a feje fölött, be a vízbe, s neki úgy szólt oda, hogy rá sem nézett: - Jól van, na, hallottam. De aztán hamarosan érezte, mit jelent az, ha valaki egy gazdag, nagy egyesület tagja. Az új munkája kellemes volt, csöppet sem nehéz. Osztály- vezetője lelkes sportbarát, kollégái kedvesek, elnézők: akkor jött-ment, amikor akart. Néhány hónappal belépése után elköltözött az apjától, a Lágymányosról, s Óbudán, az uszodák közelében vett ki egy csinos, bútorozott szobát, győzelmi érmeit a komódon rakta szét. A csapatba is elég gyorsan beilleszkedett. Játékmodora ugyan különbözött az öregekétől, de éppen ez volt az erőssége. És az együttesben két másik fiatal is játszott, ezek 711
