A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)
III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból
Víz fölött, víz alatt r E n még láttam Sándorfit fénykorában. Csudálatos volt, feledhetetlen: hőse és középpontja a szigeti sportuszodának, amelynek kék vize tengerszemként csillogott a zsúfolt tribün barnakráterében. Ennek már csaknem húsz éve: a Horthy-kupa döntőjét játszották, a válogatott német-magyart. A díj, egy hatalmas ezüstserleg, leterített asztalon ott állt a dísztribün alatt, az árbocokon a részt vevő nemzetek zászlai. Pokoli hőség volt, a lelátón úsztunk a verítékben, a délutáni nap éppen a szemembe sütött, és a németek 3:2-re vezettek. A második félidőből csupán néhány perc volt hátra, a játékosok már fulladoztak a gyilkos iramtól, de Sándorfi, elég lanyha mozgás után, mintha csak most ébredt volna fel. Újra a németek támadtak, csatáruk másfél méter előnnyel tört a magyar kapu felé. A tribün némává dermedt: ha ezt belövik, nincs, aki elvegye tőlük a győzelmet és a kupát. És akkor megdöntik a tízesztendős és immár örökkévalónak hitt magyar világhegemóniát. Sándorfi azonban a csatár után úszott, és a lábánál fogva, szánakozás nélkül visszahúzta. Ez durva szabálytalanság, amiért feltétlen kiállítás jár. De Mackó - ez volt a beceneve - megtévesztette a bírót: karját széttárva, tragikusan a víz alá merült, mintha őt rúgta volna hasba a német. A közönség üvöltött, fütyült, a belga játékvezető megzavarodott. Nem tudta, melyiket állítsa ki a kettő közül, végül is - nyilván a közönség fenyegető nyomására - szabaddobást ítélt a magyarok javára. A zömök, fehér sapkás Sándorfi eldobta a labdát, rögtön vissza is kapta, s nagy fröcskölve úszott a német kapu felé. Az ellenfél hátvédje, egy szőke, tagbaszakadt óriás megtámadta. Sándorfi ekkor úgy tett, mintha úszás közben elvesztette volna a labdát: hátraengedte a lábához. A német bekapta a horgot, s rávetette magát. De mielőtt elérhette volna, Mackó a vízen ringó labdába rúgott, magasan átpöccentette a hátvéd feje fölött: már újra az övé volt, egyedül úszott vele előre, a német a tempóveszteségben messze lemaradt. Sándorfival most csak a kapus állt szemben - reszkettünk, el ne hibázza valahogy a lövést izgalmában. Nem szúrta rá, kényelmesen, kimért nyugalommal ejtette be a kapus mellett a labdát: az lassan, szinte bukdácsolva, csak éppen véd- hetetlenül haladt át a gólvonalon. 706
