A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

anyagot. A főnök nem egészen értette, mit akarok, erre elmondtam, hogy vidéki cirkuszigazgató vagyok, azonkívül állatidomító, és a sátrunk több helyütt elrongyolódott, azt kell kipótolni. A szőnyeges még mindig nem kapcsolt, sose lehetett dolga ilyen figurával, bizonytalanul mondott egy-két címet. Följegyeztem, megköszöntem, és kifelé indultam, de az ajtónál véletlenül beleütköztem a ponyvába.- O, pardon. Majdnem feldöntöttem... Hát a viszontlátásra.-Várjon csak! - szólt utánam a főnök. - Ez a ponyva nem volna jó magának?- Ez? - álltam meg, s két ujjam közé fogtam az anyag sarkát.- Sajnos nem: a miénk sötétebb.- Csak a használattól. Majd ez is hozzá sötétedik.- Nem az az árnyalat - dörzsölgettem a ponyvát.- Hol él maga, uram! - jött most már oda a főnök. — Azt hiszi, hogy ma lehet válogatni? Örüljön, ha kap... Mennyi kellene?

Kikerestem az előre elkészített rajzot sátrunkról, de így se stimmelt: nekünk 92 méterre van szükségünk, ez meg csak 86. Aztán az árát drágállot- tam, morzsolgattam, meg is szagoltam, hogy nem jó minőség, számolgattam, ki tudnék-e jönni kevesebből, majd ismét a színén akadtam fenn, a nagy alkudozásban egyszer ki is mentem a boltból. A végén, sok vita után, négy fillért engedett; hümmögve mustrálgattam a tekercset.- És el tudná küldeni gyorsáruként Miskolcra? - kérdeztem.- Ugyan, uram, nincs nekem arra kocsim, emberem, hogy a vasútra vitessem.

Erre mint vérbeli fogyasztó, taxit rendeltem, mind a két véget kifizettem, s együtt beraktuk a kocsiba. Én mutattam a sofőrnek, hogy merre hajtson: balra fordultunk a Nagy Sándor utcán, vissza a Vadász utcán, Bank utcán, s így megkerülve a háztömböt, éppen a szőnyegkereskedéssel szomszédos redőnykészítő, egy régi üzletfelünk boltja előtt álltunk meg, persze úgy, hogy a sarok eltakarjon. Ott dupla áron, méterenként 24 pengőért egyben átvették az egészet: csaknem ezer pengő tiszta nyereséget vittem haza Bélának. Adott külön egy ötvenest zsebpénzre, hogy ilyen szépen, hiba nélkül végigcsináltam, amit mondott.

A velünk való társi viszonyban is a flott üzleteket szerette: hagyott keresni, de a fölét ő szedte le. Ha például árut hozott be, amit valahol felhajtott, már drágábban számította, mint amennyiért vette. S mikor ezt eladtuk, a haszonból megint felesben részesült - de gyanítottuk, hogy még a vevőnél is külön felárat köt ki magának, vagy ha a cég kapott valami kelendő cikket a gyártól, és éppen nem volt pénzünk kifizetni, nagybátyám átvette, a remélhető kereset felét rögtön kezünkbe számolta, a portékát pedig elvit691