A Csömöri úttól a Filatori gátig - Budapesti Negyed 66. (2009. tél)

III. "Lágymányosi éjszakák" Válogatás Karinthy Frigyes írásaiból

rencvárosiakhoz. Diákkoromban az Üllői úton laktunk, s ha veszélyes napokon iskolát kerültem, többnyire a közeli FTC-pályán kötöttem ki, néztem a legendás zöld-fehér labdarúgók edzését. És persze vonzott a híres Fradi-ro- mantika, a Patakik, Sárosik, Toldik törhetetlen küzdőszelleme. Az FTC ví- zipólócsapata akkor ugyan még nem tartozott a legelsők közé, de összeforrott, mindig szíwel-lélekkel harcoló együttes volt, amely rajongó közönsége biztatására okozott már néhány meglepetést ellenfeleinek. És egy társaság, egy banda az egész szakosztály, úszók, vízilabdázók, meg az úszónők, a legjobb versenyzők és legcsinosabb lányok az egész vízisportban: tengerzöld köpenyben, kipirult arccal lelkesítik csapatukat a tribünről. Csupa cimbora, csupa csínytevő jó barát, s köztük néhány különösen érdekes egyéniség, akik már rég fölkeltették érdeklődésemet - de erről később. Elég annyi, hogy amikor az MTK hirtelen felbomlott, s legkiválóbb játékosai csoportosan a BSE-be, a főváros egyesületébe léptek, én is engedtem a csábításnak: elhagytam a kék-fehéreket és az FTC-be igazoltam át. Igaz, kapacitáltak erősen, mert a védelmük kiöregedett, s lámpással keresték az ifjú bekkeket.

De ismétlem: én voltam ott a legkisebb pont, még az se dőlt el, hogy bekerülök-e az első csapatba. A nagy szenzáció Németh Jamesz átlépése, akiről tudnivaló, hogy Halasy Olivérrel ők voltak a hazai vízilabdázás megújítói, világhírének kovácsai és máig legkiemelkedőbb alakjai. iMindkét játékos Újpesten nőtt fel, a téli kikötő fauszodájában, s tíz éven átvitték győzelemről győzelemre a bajnok UTE csapatát meg a magyar válogatottat. Amikor történetem játszódik, Flalasy egy-két esztendeje már visszavonult, mégis gyalázatnak érezném itt szót nem ejteni róla.

A fél lába térd alatt hiányzott, valami gyerekkori baleset érte. Külseje egyébként se volt atlétainak mondható: alacsony, széles, kissé hasas, kövérkés. Ez a rokkant, látszatra inkább puha ember 400-tól 1500 méterig letarolta a gyorsúszóversenyeket, és hajói emlékszem, tizenegyszer nyerte meg a folyambajnokságot; az utolsó négy évben úgy, hogy be sem nevezett. Csak sántikált felöltözve, nyakkendősen a kofahajón, amely a versenyzőket szállította föl a szigetcsúcsnál kijelölt starthoz, jó tanácsokat osztogatott a magukat vadul zsírozó UTE-úszóknak, s kurtán vetette oda az újságíróknak: elég volt, nem indulok, jöjjenek a fiatalok. Amikor aztán rajthoz álltunk, egyszerre csak ott ugrált közöttünk a hirtelen nekivetkőzött Halasy Olivér, be a vízbe, rögtön az élre - mert hisz a szabály szerint a tavalyi bajnoknak nem kell neveznie. Meg is nyerte mindig, senki úgy nem ismerte a Dunát, a titkos áramokat, forgókat, a gyors vizeket, ahol csak el kell feküdni, röpíti előre a folyó sodra. Az utolsó évben örök riválisa, Páhok már márciusban

666